2017. július 7., péntek

A Rám-szakadék

Szabadságunk első napját egy Dömös körüli kirándulással ünnepeltük meg.
Egy délután két túrát ejtettünk meg. Első utunk a Rám-szakadékba vezetett. Én hét éves koromban jártam itt utoljára, ennek csaknem ötven éve már, nagyon kevés momentumra emlékszem akkorról. Létrás mászásokra például nem.
A Pilis-Visegrádi-hegység környéke hemzseg a mindenféle szakrális emlékhelyektől. Ez így van itt is, már a Szentfa- kápolnánál érezhető volt a vallási szinkretizmus.
Ez az érzés csak fokozódik a Kaintz György forrásnál, ami felett szentkép van, gondozója valami táltos egyesület, és márványtábla hirdeti, hogy a vize asztma mellett még egy csomó más betegségre is jó.
A vidéket dendromán szempontból Tormáék tárták fel. Két kettős törzsű gyertyán mellett ők találták meg ezt a szép,  325-ös törzskerületű példányt is. Nyilván nagyon helyesen ezt a kerületet a part magasabb oldala felől mérték, mert alulról lehetett volna többet is mérni.
A dömösi Malom-patak völgyén fogunk végigmenni. Most nincs túl sok víz benne. Könnyebb a haladás, de kevésbé látványos.
Kezdődik. 2006-ban a wikipedia szerint 200m-nyi rozsdamentes acél kapaszkodót építettek be, 3 létrával kiegészítve. (Nekem a kapaszkodók összes hossza ennél többnek tűnt.)   Úgyhogy most itt könnyen lehet haladni, legalábbis kevésbé volt próbára tevő, mint a Prédikálószékre való feljutás.
Az első vízesés.
Komolyodik a terep.
Hétköznap lévén nem volt túl nagy a forgalom. Feltűnően sok volt a külföldi. A Wikipédia több mint  60 ezer főt mond éves látogatószámnak,  én sokkal többet gondoltam.   (Persze azt a Wikipédia sem mondta, hogy  mennyivel több 60 ezernél.)
Kétségtelenül grandiózus.
A szurdok vulkáni eredetű andezit és andezittörmelékes breccsába vágódott bele a víz és a fagy eredményeként.
Van egy látványos oldalvölgye is, de azt lezárták.
Megérkezünk a legmeredekebb részhez.
Az első létra.
Felérve az első létrán.
A kapaszkodók szinte dekoratív elemként kígyóznak végig a szurdokon.
A második létra.
Lassan szelídül.
A harmadik létra.
Azt írja aWikipédia, hogy a szurdok 1km hosszú, nekem többnek tűnt.
A felső vége felé a 2006-ban készült kapaszkodókat már betemette a föld.  Ezek szerint a szurdok még napjainkabn is alakul, mégpedig elég viharos gyorsasággal.
Ennél a hídnál tényleg véget ér a szurdok.
Feltűnően sok kimosott gyökérzetű fa van itt. 
A szakadék szélén
Dömösre a jóval szelídebb  Lukács-árok szélén lehet visszajutni.
Összefonódó gyökerek.