2017. június 11., vasárnap

Pancserkodás a Bezerédi-síkon

Valahogy mindig úgy alakul, hogy valamit biztos otthon felejtek. Az esetek nagy részében ez a centi,de most a GPS-készülékem volt. Úgyhogy mikor elhatároztam, hogy most megpróbálok új fákat keresni a Bezerédi-síkon, csak régieket találtam. Elsőként ebbe az öreg nyárba futottam bele a Bezerédi-sík felé tartva.

Most helyesen a tövénél mértem, itt csak 690 cm volt. Korábban már elsirattam,
de most meglepve látom, hogy középső törzsében még sok az élet.

Ennyit lát most az ember egy tölgyből. Nagy dzsuván kell átvágni, hogy becsülhető legyen
a törzsátmérő.

Nyolc fát mértem meg, de egy se nőtt még bele a listába. Ez is csak 485 cm volt.Hihetetlenül
demotiváló  egymás után 450-480-as tölgyeket mérni. Hiába, a listábakerülés nagy csáberő! Aztán nem csak a motiváció,
hanem az időm is kevés lett.
Tipikus Bezerédi-sík. A területet névadója Bezerédj Pál volt, akinek itt voltak nagy területű vadászbérleményei.A wikipedia ódákat zeng puritánságáról. Bennem ezt a képet a  wikipedia által nem is említett vadászszenvedélye minimum árnyalja. Igaz, ez egy több mint száz éves történet.

A terület legszebb fája 516 cm-rel.

A terület legnagyobb fája ez a hármastörzsű, két -még 130-on egybenőtt- ágát tekintve 540cm. Rejtekéből Bezerédj Pál kései utódai lövöldöznek.

Tipikus Bezerédj-sík 2.

Sok elpusztult és általában megcsonkított szarvasbogarat láttam. Lehet, hogy ezek korai, párzás után elpusztult példányok.

Egy nagy hármas kőris. Két 130cm-en még egybetartó törzse sem érte el még a 400 cm-t.