2017. május 21., vasárnap

Mostanában mifelénk

Görög vendégekkel a keselyűsi részeken. Néhány gém szerencsére az igen hangos gyerekseregtől sem ijedt meg, így akadt látnivaló itt is.  

Életemben először láttam pézsmapockot, pedig már invazív állatnak számít. Mondjuk ezt könnyű volt megfigyelni. Hangulatilag a patkány és a hód között van, a patkányhoz közelebb.

Rövid kör a Sötét-völgyben. Fehér madársisakból mutatóba. Sarkvirágok az idén sehol.

Kis apollólepke, ezt évekkel ezelőtt láttam csak, most több is röpködött.

A múltkor felfedezett nagy ezerjófüvek most már szépen kinyíltak. Ekkor még dél-dunántúli büszkeséggel gondoltam rájuk, és még nem sejtettem, hogy a Sorrentoi-sziklák miként fognak letaglózni.

Legelésző dámvadak.

Na ilyent nem látni a Budai-hegyekben hétvégén.

Rég jártam Üveghuta környékén. Kerítések és tarvágások: erdőgazdálkodás a Mórágyi-rögben. Magányos -itt mindig ez az alaphangulat- ténfergés a vidék még be nem járt erdeiben.

Többször "ekéztem" már a Országos Kékkör ismertető tábláinak primitív, semmitmondó tábláit. Pozitív ellenpéldaként ki kell emelni a Gemenc Zrt. ismertetőit,  amik mindig informatívak, látványosak, és az ismertető szövegek nyelvi minősége is figyelemreméltó.

Így néz ki most a torony környéke.

Már azt hittem, hogy csak a kullancsok jelentik majd ennek az útnak az egyetlen izgalmát, amikor a jerikói lonc szép példányaira akadtam. Na, ilyen nincs a Budai-hegységben.