2017. április 13., csütörtök

Hétvége a Gömör-Tornai-karszton: 5. Az esztramosi Rákóczi-barlang

Az Esztramos-hegy Bódvaszilas mögött. Jól látható az a seb, amit az 1940-1996 közti  a kőbányászat okozott. A 380m magas hegyből csak egy 320m-nyi csúcs maradt. 1920-1960 közt pedig a belsejében is bányásztak, ott vasércet. Ezen idő alatt legalább 54 barlangot fedeztek fel, nagy részüket elhordták, berobbantották, vagy  meddővel feltöltötték. Nincs hazánkban még egy olyan hely, ahol ehhez mérhető természetpusztítást végeztek.

Az Esztramos-hegy mai csúcsa.  Ennek a hegynek a rendkívüli barlangjai mellett kiemelkedő növényi értékei is vannak, ritka ásványai, és fantasztikus ősleletei. 1996-ban a kőbánya bezárásával megmenekült a hegy, megmaradtak a még létező barlangok. Persze a kőbánya bezárását elsősorban nem a természetvédelem érte el, hanem a bányatársaság ment tönkre a diósgyőri kohászati megrendelések megszűnésével. A bányászat révén 250 embernek adott munkát a hegy, ma a Nemzeti Park révén kettő-háromnak. Nagyszabású tervek, remek ötletek persze voltak arra, hogy lehetne felfuttatni az idegenforgalmat a hegyen, hogyan lehetne a kieső munkahelyeket legalább részben pótolni (bemutatóhely-komplexummá alakítás, Ércek Háza, Gépek Háza, szálláshelyek a bányaüzemi épületekből, további négy barlang bemutatása, bányavasút a vasércbánya tárórendszerében, liftek az egykori táróaknákba, kilátó, étterem, szabadtéri színpad stb.), de ezekből nem lett semmi.
A Rákóczi-barlangot valamikor az 1950-esévekben találták meg a vasérc bányászata során, és ezt is kezdetben a meddő kőzet eltüntetésére szemelték ki. Az 1.számú tó alján ma is látható az ide becsillézett nagy mennyiség meddő, amit így nem kellett a felszínre kiszállítani. Itt a falakon nem is találunk cseppköveket, mert azt lecsiszolta a föntről beöntött kőzúzalék. Szerencsére a vasércbányászat a barlang felfedezése után hamarosan megszűnt, így a barlang megmenekülhetett.
2002 januárjában Szilágyi Zsolt kutatóbúvár egy merülés során eltévedt a barlang tavában és ezzel kezdetét vette  a magyar barlangászattörténet eddigi legkalandosabb akciója. Részletek innen.

A tóban azóta is rendszeresek a merülések. A búvárok létrája ma csaknem teljesen kint van a vízből, vezetőnk szerint tíz éve még csak a  fölső két foka lógott ki.  A barlangtó szintje elsősorban a Bódva szintjétől függ, de van egy jó ideje megfigyelhető csökkenő jellege is. Okát nem tudják.

Itt a Baradlával ellentétben hatalmas szintkülönbségek is vannak, és helyenként aknaszerűen lejt.

A barlang sajátossága a rendkívüli változatossága. Bal oldalt borsócseppkövek, jobbról csüngők.

A borsócseppköveknek is rendkívül sok fajtája van.

A csüngőcseppkövek formagazdagsága is a vetekszik a Baradlával.

Szép szombati napon az utolsó indulási időpontig kellett a vezetést végző kedves hölgynek várakoznia, hogy személyünkben a nap első és utolsó látogatói megérkezzenek.

Ez a barlang rendkívüli formagazdagságával és változatosságával tűnik ki.

A 2.számú tó.

Csüngőcseppkövek sokasága.

A barlangban a bejárt  hossz csak kb. 350m (ezt oda és vissza is megteszi az ember), de sokkal többnek tűnik. A túra így is egy óráig tart.

A barlang teljes hossza "csak" 700méter, függőleges kiterjedése pedig 79 m.

Zárásként még egyszer a borsó, karfiol és brokkoli alakú cseppkövek.