2016. augusztus 30., kedd

Kárpátalján: 3. A Szinevéri-tó

Útban a tóhoz. Ezek a felvételek még 2009 nyárvégén készültek

Útban a tóhoz

Útban a tóhoz

Ruszin kereszt

A Szinevéri-tó szeszélyes nagyságú. 2009 nyárvégén csaknem kiszáradt

Száraz tónak nedves partja

Kis víz. Élőszőr 2002 májusában jártam itt. Már akkor feltűnt, hogy milyen felkapott hely ez a helyi körülményekhez viszonyítva.

2016. augusztus 28., vasárnap

Kárpátalján: 2. Fülöpháza (Pilipec)

A Sipot-vízesés felé

Egy meglehetősen hamiskás felvétel a vízesésről. Az egyik trükk az, hogy nagyon hosszú expozíciós idővel készítettem a felvételt, hogy a víz "ellágyuljon", a másik trükk pedig az, hogy olyan nézetet választottam némi köveken ugrálás és kivárás után, hogy egyetlen turista se legyen a képen.

Korábban 2002-ben jártam itt. Ma belépő díj lefizetését követően 10 perces sétával érjük el a vízesést, akkor 5km-es túra után. Ma bazársorok, üdülőházak és szállodák mellett haladunk el, akkoriban két múltban élő ruszin falun mentünk keresztül.

A vízesés felülről

Kicsit körbenéztem volna egy izgalmas szurdokvölgyben, de nem volt idő hosszabban téblábolni, menni kellett a csoporttal

A fülöpházi sípályák
A húzólift 800m-ről 1200m-re viszi fel a síelőket, a túrázókat és a mountain bike-osokat. Szemmel láthatóan egy kiszuperált osztrák síliftet sikerült megszerezni.

A Himba-csúcs 1492m magas. Ide már nem volt időnk felmászni. A síelők is csak úgy tudnak a felső állomásról továbbmenni, ha külön kifizetik a ratrakos szállítást.

180 fokos körpanoráma a felső állomásról

Havasi rét

Lefelé jövet

Kilátás a síliftről

A felhők és a napfény játéka 1.

A felhők és a napfény játéka 2.

2016. augusztus 27., szombat

Kárpátalján: 1. A Vereckei-hágó

A Nagyberegi Református Líceum vendégszeretetét élvezve néhány napot Kárpátalján töltöttem tanárkollégáimmal. Nyilván a Kárpátaljára érkező magyar csoportok útba ejtik a hágót.  Én magam is most harmadszor jártam itt, annak ellenére, hogy közvetlen felmenőim Kárpát-medencébe érkezésében az Ulmer Schachtel összehasonlíthatatlanul fontosabb szerepet játszott, mint ez a hágó.

Panoráma

A legismertebb nézet

A ma itt látható magyar emlékmű Matl Péter munkácsi szobrász műve. 
Sajnos ez is már többször lett az ukrán(?)/ ruszin(?) szélsőségesek  vandalizmusának áldozata.Erre "érzelmi alapot"- a honfoglalás nyilvánvaló ténye mellett- az adhat, hogy a hágónál adták át 1939-ben a magyar csapatok (ráadásul március 15. után néhány nappal)  a lengyel határőröknek a Szics-gárda lengyel állampolgárságú, galíciai tagjait. A lengyel határőrök ezt követően itt kivégezték a számukra  dezertőröknek tekintett gárdistákat. Az ukrán/ruszin közvélemény egy részében még az él, hogy a kivégzéseket a magyar honvédség hajtotta végre.   (A magyar wikipédia itt fegyveres harcról beszél, de én nem így hallottam ezt az itteni kollégáktól, az angol nyelvű wikipedia is ukrán forrásra hivatkozva lengyel határőrös változatot hozza. Tehát ma már  az ukrán történetírás is elismeri, hogy a Verecke-hágói kivégzéseket nem a magyar honvédség hajtotta végre, bár más vonatkozású magyar kegyetlenkedést megemlítenek.)

A hágónak ma már nincs közlekedési jelentősége, egy félreeső, még kárpátaljai mércével mérve is rossz minőségű út vezet csak erre.  A kép jobb szélén az 1408m magas Pokolbérc-csúcs.

Maga a hágó 841m magas, az emlékmű egy kicsit magasabban van.

Kicsit mintha kevesebb lenne már errefelé a kaszáló, mint 2009-ben.

A rákócziszállási ortodox templom. Gondolom 1889-ben a falu lakosságát alkotó 650 ruszinnak és 150 zsidónak nem túl sokat mondhatott a hivatalossá tett új falu-elnevezés, és ők továbbra is a Zavadka nevet használták. A névadás alapja az, hogy 1703-ban Rákóczi átkelvén a hágón, itt megszállva intézte egyik kiáltványát a nemzethez.

2009-ben még ennyi kaszáló volt errefelé

A táj Felsőgereben határában

2016. augusztus 20., szombat

Újabb szurdokvölgy a Templomhegyen

Nem első utam volt a mecseknádasdi Templom-hegy szurdokaiban, talán nem is az utolsó. Eddig mindig a bal oldali ágon indultam el, most a jobb oldali volt soron

Szelíden indul

Aztán kicsit bekeményít. A sok törmelék miatt nehezen haladok benne, kimászom a partjára, úgy döntöttem fent haladok. Rossz döntés volt.

Tipikus kőzetek

Fentről nézek befelé. Ez kevésbé sziklás, mint a korábbiak

Utam során sok elvirágzott, már termőre fordult nőszőfüvet látok. Ide érdemes egy hónappal korábban is kijönni.

Tipikus

Első listás fám meglepő módon egy akác. A környéken sehol egy másik, csak a fattyai a szurdok oldalában.

A felső vég

Gombaszezon

Most már tényleg alig valamicske hiányzik ennek a bükknek a listára kerüléshez, jövőre már listás lesz.  Már 2012-ben jártunk itt unokabátyámmal és Posfai Györgyékkel, azóta is lendületesen növekedik.

Ezek a gombák szerencsére a kisebbet károsítják.

Egy jó formájú gyertyán is van itt

Öregapám mesélte még, hogy amikor ő gyerek volt, akkor ezen a fennsíkon még marhákat legeltettek. Alighanem egy fás legelő maradványairól van tehát szó, mert több jó formájú bükk is van errefelé.

Szép nyár végi virágok (kis ezerjófű)

Kilátás a Geresdi-dombság felé

Megtalálom a Mischkes Kreuz maradványait is, amit 2010-ben hiába kerestünk.

Elindulok a Templom-hegy nagy szurdokán lefelé, amit egybe még soha nem jártam végig.

Rögvest meredek sziklafalakon kell leereszkednem

Tipikus

Tovább
Aztán elérek ahhoz a részhez, ahol általában rá szoktam csatlakozni erre a szurdokra. Bal oldalról. Itt a képen is jól látható csapáson elhagyom a völgyet, mert időzavarba kerülök.

Egy oldalvölgy

A szurdok ismert része felülről

A vége már szinte szekszárdi szurdikká szelidül