2016. április 30., szombat

19 km a taplós-gógai részeken

Egy jót kerekeztünk az erdőben és a töltéseken 

Hátamon a régi hátizsák, kezemben az új GPS, az egyik már kedves emlék, a másik azzá lesz.
A kerékpárról időnként leszállva kisebb kitérőket tettünk nagy fákat, növényritkaságokat, egyéb érdekességeket keresve. Ezek ezúttal elmaradtak.

Nagy fűz a Taplósi-Holt-Duna partján

 A Taplósi-Holt-Duna

A Taplósi-rétek

A Taplósi-rét szélén még mindig áll az öreg listás fűz, sőt meglehetősen sok új levele van.

A rét közepén a fűz-tölgy-szil szendvicsfa is szépen hajt

Kicsit arrébb az erdőben a listás tölgy is tartja formáját 

A peresi 800-as nyár kicsit szárad már, de átvészelte a tarvágást, és lassan felcseperedik körülötte
az ültetvény


Utunk legérdekesebb színfoltja a rengeteg vad elénk kerülése volt

A Sió

A Gógai-kobolya partján álló roskatag fűz

A "Gógai Királyság" ma. 

Mondtam már, hogy sok vadat láttunk

A gógai-részeken sok az ültetvény. Igazi erdőt csak a Keskenyi-fok környékén láttunk. Persze az egész Gemencben csak két, 120 évesnél idősebb erdőtagot találunk.

Az értelmetlen táblák sorozat új tagja. Nézzük meg egyszer mit ír ez a tábla! 36 hektáron 1 millió kosbor. Ez azt jelentené, hogy minden egyes négyzetméterre kb. 28 kosbor jutna. Ez a sűrűség nyilván képtelenség. Aki már járt itt, az tudja, hogy az erdő 36 hektáros területének nagy része dzsuva, esetleg mocsár. Én olyan maximum 6-7 hektárra becsülöm annak a területnek a nagyságát, ahol a kosborok előfordulhatnak. Az álomlánysűrűséget pedig a legjobb években száz négyzetméterenként 1- 10-re. Így a bogyiszlói állomány legfeljebb ezres nagyságú. Ez sem kevés!  (Persze kehet, hogy 20 évvel ezelőtt még más volt a helyzet, de ez mára gyökeresen megváltozott. A milliós nagyságrend akkor is barokkos túlzás.)   Ezt a hülyeséget persze a wikipediáról veszik át, de ideje lenne már leszokni róla. A tábla másik hülyesége maga az elhelyezése. A töltés mellett a kerítés belső oldalán van. Aki itt akar letérni az erdőbe, annak át kellene másznia egy magas, szúrós dzsuvával benőtt kerítést, ami hosszan kíséri a töltést. 

Legel a nyáj Taplóson.

Az ember ilyen nyüveket szed össze menet közben.

2016. április 24., vasárnap

Heimann birtoktúra és egyebek



Hosszú sorban kígyóznak a Heimann birtoktúra résztvevői a Csatári-völgyben. A tegnapi napra hirdette meg a neves borász túráját, amelyen Pósfai Györgyékkel vettünk részt.
A túra Remetétől indult. Túránk elején Pósfai György hitelesítette a kápolna mellett álló házi berkenyét. A megyeháza udvarán álló három tiszafa  is felkerült a Pósfai-listára. 
Irány a Porkoláb-völgy  
Galacsinhajtók

A Szarvas-szurdikban

A Bati-keresztnél

Pihenőpont a Bati-keresztnél

A Mecsek a toronyból
Itt volt a fröccspont, bár inkább hosszúlépés-pontnak kellett volna nevezni. Persze Heimannéknál nincs semmi "kannázás", olcsó, műanyagpalackos folyóborozás.  Palackos, 2015-ös Fuxli volt a hosszúlépés  alapja. Hozzá pecsenyezsíros rozskenyér. Bár ebédet is kértünk a birtokon, mégis ez volt a túra kulináris  csúcspontja.Ez persze nem azt jelenti, hogy az ebéd rossz volt.

Jerikói lonc


A Bartina-hegy



Szinkronúszás. Ez már a Sáros, ahová délután ugrottunk ki.

Eddig csak szokványos tőkés récét láttam a tavon, most feltűnt egy böjti réce is
Tétova lépés a magasban
Keselyűs. Most a pókbangók az itteni sztárok
Talán 50 tő is van most itt ebből
Este még kiugrunk Gerjenbe, ahol a kikötői nagy nyárfáját hitelesítette György.

2016. április 23., szombat

Mostanában mifelénk, a Föld napján


A boldog faültetők. Gimnáziumunkban szokás az, hogy minden búcsúzó osztály a ballagás előtt - az idén éppen a Föld napján- egy emlékfát vagy cserjét ültet a gimnázium körül.  Arra gondoltam, hogy a gimnázium történetének legjobb osztályának nem lehetne méltóbb  emlékfája, mint a "zsennyei ezeréves tölgy"  egyik utódja, úgyhogy a múltheti dendromán találkázón Baranyai Lacitól kapott kis magoncomat ma elültettük a gimnázium elé.

Az osztályfőnök gondosan elrendezi a magoncot.

Peti locsol. A fa nyilván nincs jó helyen, néhány év múlva át kell ültetni az udvar egy tágasabb helyére, de most éppen az udvar rendezési munkálatai vannak soron. 

Aztán a Sötét-völgy. Végre találtam madárfészek kosbort. Még nem nyílt ki ez a legkevésbé látványos, de legelterjedtebb orchidea fajta. Eszmei értéke 5000 Ft.

A bíboros kosboroknak jó évük van az idén. Tavaly nem láttam a kék túra mentén egyetlen egyet sem, az idén ezen a korábbi helyen is több tő van. A bíboros kosbor is az elterjedtebb orchideafajok közé tertozik, eszme értéke" csak" 10.000 forint. 

A másik, általam ismert sötétvölgyi helyen pedig soha nem látott pompában és mennyiségben virít. 

Ez például igen rossz helyen, egy út közepén nyílt ki. 

Ezen a helyen relatíve  sűrűn nőnek, és van vagy 20 tő.

A medvehagyma virágzása nem olyan látványos mint régebben,talán azért mert rengeteget leszedtek az idén. Olyan kíméletlenül gyűjtik ezt  a növényt, hogyha ez így folytatódik, ezt is védetté kell nyilvánítani, mint a hóvirágot.

A boglárkákat még szerencsére nem gyűjti senki.

Gyakran mondják/ írják, hogy blogomban szebb képet mutatok,mint ami a valóság. Következzék tehát akkor a valóság egy másik dimenziója: A Sötétvölgy mellett, a tanösvény mentén, hatalmas tarvágással termelték le az erdőt a Gemenc Zrt. munkatársai, így hosszan sétálhatnak olyan terület mentén az ide vetődő szerencsétlenek, ahol egyik oldalról hagyományos, a másik oldalról elektromos kerítés tartja távol a jelentősen túltartott állatállományt ( Éljenek a vadászok!) a friss. és 60-100 év múlva ismét tarvágással letermelendő állománytól. És ez így van szerteszét e kies hazában. (Lásd előző bejegyzésem "Jó, hát akkor itt fogunk élni" megjegyzését. ) Boldog Föld napját mindenkinek!

2016. április 22., péntek

Mostanában mifelénk

"Jó, hát akkor itt fogunk élni." A Megáll az idő híres mondata jutott eszembe, amikor a szedresi Holt-Sárvíz meredek partoldalának tetejéről szétnéztem a múlt hétvége gazdag élményei után. Mint ahogy a filmben is egy hosszabb lelki történés eredménye és előzménye a fenti mondat, ugyanúgy bennem is hosszabb lelki történés eredménye ennek beidézése.

Kezdődik a szitakötőszezon, mondhatnám, ha február végén a Nagyharsányi-hegyen nem láttam volna már egyet.

Mezei nyúl

Molnárkák 

AZ Ős-Sárvíz

Alighanem szürke gémet egymagában  többet fotóztam már, mint minden  más egyéb madarat összesen. És még nincs vége.

Hegyi len a Széptölgyesi-tavak melletti domboldalban

A Széptölgyesi-tavak legjellegzetesebb madara  a búbos vöcsök, de szerintem ezt is leírtam már párszor

Ilyen a merülés előtti testhelyzet

Alkonyi fények a tavak körül

Aztán elhúz egy fekete gólya. Többször látok mostanában fekete gólyát, mint fehéret

Alkony a tavak felett

Keselyűs felé egy belvizes tavon hattyúk, tőkés récék

Híres alföldi szikeseket idéz meg ez a belvizes folt a sok billegető cankóval

A keselyűsi töltésoldalban lassan nyílnak a vitéz kosborok. Egyelőre még nem sok van belőlük

A 100.000 Ft-os eszmei értékű pókbangóból soha nem láttam itt még ennyit. Persze ez igazi rejtözkődő szépség, és lehet attól tartani, hogy egyszerűen csak letaposódnak a gazban.

Mindenféle színvariációban akad.

Ebből egy pigmenthiányos lesz?

Van olyan négyzetméternyi folt, ahol 6 db-ot láttam

A beígért szürke gém, természetesen a Sárosról

Szinte sasként lecsapva fogott halat.

Majd felszállt...

...és elhúzott előttem a torony magasságában

Billegetőcankó a Sároson is van.

Mindig elnézegetem a keselyűsi tölgyet, a hatalmas sebével. 100m-re innen lakik egy erdész, az erdészet szekszárdi központja sincs ide messze. Most már öt éve tört le egyik nagy oldalsó ága ilyen rondán. Csak engem zavar ez a csonk? Az erdőket és fákat hivatalból szerető embereket  nem?  A csonk alatt már elkezdett rohadni a fa. Nem kéne ezt a csonkot levágni és a sebet lekezelni? 

Egerészölyvek