2015. november 28., szombat

Mórágy és Bátaapáti közt

Egy olyan útvonalon indultam el, ahol még nem jártam. Nem sikerült jó időt kifognom.

Az amatőr fotós végső témakimerülésének biztos jele ha szamárkórókat kezd el fotózni

Ezt csak fokozza, ha már pongyolapitypangot fotóz

Bátaapáti a magasból már szép látvány 

A lefelé vezető szurdik mentén álló szép molyhos tölgyek már némi dendromán élményt is felidéztek

Egy másik

Ezen a szurdikon már igen nehéz végigmenni

Az első jég, az első hó.

A grábóci Mária-kilátó

Nemrég Grábócon egy helyi vállalkozó jóvoltából új impozáns kilátó épült.

A Kéktúra falun áthaladó szakasza is módosult egy kicsit, hogy ezt a szép kilátópontot érintse. A Kéktúrából kiágazó kék háromszög jelet kell követni, de nehéz eltéveszteni, mert egyrészt  a torony jól látszik, másrészt a felvezető utat táblácskák jelzik.

A kilátó a nevét onnan kapta, hogy nem messze az erdőben egy szép Mária-szobor van.

A nádasdi stílusú alkotást a Schroth család állíttatta a 19.sz. vége felé

Aki  kissé lusta, az a temetőig hajthat autóval. A régi sváb temetőt itt már benőtte a vadon.
Szép kereszt a vadon egy tisztásán

2015. november 21., szombat

A mázai Vadvíz-árok

A közelgő esős hidegfront előtt gyorsan kiugrottam a mázai Vadvíz-árokba. Két dolgot vártam itt: 1. Nagy bükkök 2. Egy izgalmas szurdik 

Nagy bükköknek csak csonkjait láttam,de ezek sem voltak méretesek

Rengeteg csuszkát láttam

Első találkozásom a Vadvíz-árokkal

Itt minden kő fekete, szenes 

Egy régi elfalazott tárna ezek után már nem volt annyira meglepő.  Itt már a 19.század elején bányásztak 1966-ig.

Nagy erők dönthették ki ezeket.

Az utolsó értékelhető virágszépségek: Harangvirágok, 

Tipikus

Nem egy szurdokvölgy. Az avar helyenként fél méter vastagon takarj a patakot. Végül is nem bizonyult ez a patakvölgy sem nagy kalandnak, nem kell módosítanom a Keleti-Mecsek Top 10-ét.

Valami kilátásféle, miután felkapaszkodtam a völgyből

Hitvány kis erdőcskék, tarvágásokkal

Még ez volt a legszebb fa utam során

Zsidócseresznye

Ismét a Vadvíz

Hazafelé beugrottam még a Széptölgyesi-tavakhoz. Semmi érdekes nem volt

2015. november 14., szombat

Alkonyi órák a Gemencben

A Duna-erdőben

A Sió

Alkony 1.
Alkonyi percek egy kis szivárvánnyal
  
Alkony 2.

A keselyűsi tölgy

Sárosi pillanatok 1.

Sárosi pillanatok 2

Sárosi pillanatok 3.

2015. november 10., kedd

A Templom-hegy egy újabb szurdoka

Pillantás a mecseknádasdi Kálváriáról a Templom-hegyre

Ugyanez a schloßbergi kilátóból

A Templom-hegynek több fantasztikus szurdoka van. Az Altgrund (Réka-völgy) felé is mutat egyet a térkép. A hétvégén ezt is felderítettem

Ez messze nem olyan grandiózus, mint az északkeleti oldal szurdokai. Itt egy kb. 2m-es lépcső

Hamar véget ér a sziklás rész

Az elkeskenyedő felső vég

Fiatal bükkös

Patak

A nádasdi Kálvária nappal...

...és éjjel

2015. november 8., vasárnap

A szálkai Brányoki-erdő és az akácos

A "Hova menjek, ha Bonyhád felé van egy szabad órám?" dilemma hatására jutottam el a Brányoki-erdőbe, ahol persze már többször jártam, és le is írtam róla olyan mondatokat, hogy a "Brányoki-erdő nem túl érdekes." És ez így is van.

Hol van már a nyári kabócazengés?

Itt a fák nem nőhetnek sokáig, mert gyorsan tarra vágják őket, az erdő egy része most is ebben az állapotban van. 

Két szép szorosan összenőtt cseresznye

Céltalan bóklászásaim eredményeként a tározó partjára az akácos szélén értem. Az egykori legelő kútja. 

Az akácosban is többször jártam.  Először és utoljára 2010 januárjában mértem itt. Sok minden történt azóta. Például a Pósfai-lista is szépen kibővült akácokra. Akkoriban 16 fát mértem itt 300 cm-es kerület felett, amiből még jó pár ma is áll.

Időről-időre megjelennek itt fűrészes emberek és vágnak ezt-azt.

Arra már nem is emlékszem, hogy melyik volt a legnagyobb. Az se biztos, hogy meg van még.

Az akácosok nem hoznak létre álomerdőt, ez tény. Sok a gaz, kevés a biodiverzitás.

Tipikus

Ez is.

A végére egy szelfi.