 |
| Több mint egy éve nem voltam itt. A hely történetéről itt írtam. Tulajdonképpen nem volt racionális magyarázata annak, hogy miért jöttem ide, hiszen ezen a vidéken nagyon érdekes dolgot még soha nem találtam. Valahogy még is időről-időre idehúz a szívem, egyrészt a sváb múlt tragikuma miatt, másrészt mert emlékszem arra, hogy kutyám mennyire szerette ezt a vidéket. Itt szabadon bóklászhatott, mert itt nagy ritkán találkoztunk csak valakivel. A torony környéke sokat veszített meghittségéből, mert nagy tarvágások voltak errefelé. |
 |
| Ez egy egyáltalán nem felkapott vidék. Ez előny. De mivel nincs védettsége (Natura 2000 alá sem tartozik a terület nagy része) és semmi figyelem nem esett rá,ebből számos hátrány származott. Így itt a haszonérdeket előtérbe helyező erdészek kiélhették legperverzebb vágyaikat is. Így Klasshite környékén jobbára csak fiatalos, telepített erdők vannak sok-sok fenyvessel és akácossal, iszonyú tarvágásokkal és bekerítésekkel fűszerezve. Remélem, a mostanában tarra vágott fenyveseket őshonosokkal pótolják. |
 |
| Az erdőkben a hagymás fogasír most a jellemző növény. |
 |
| A sok tarvágás sok kilátópontot eredményez. Kilátás a Mecsek felé. |
 |
| Tipikus |
 |
| Hazafelé beugrottam a Gurovicai-erdőbe, ahol 2011-ben megtaláltam a mecseki(keleti) zergevirág néhány példányát, de az elmúlt két évben nem találkoztam vele. Nagy öröm volt most ismét négy virágzó példányt találni ebből a szép, kertekben is különböző változatban előforduló virágból. A Szekszárdi-dombság egyik legértékesebb fajáról van szó, 50.000 Ft az eszmei értéke. A Mecsekben helyenként tömeges, és tavaly ilyentájt egy pillanatra felugrottam Pécs felett a Mecsekbe, és több száz (elvirágzott) példányt láttam belőle. |
