2015. február 21., szombat

Egy grábóci vadkörte

Oh, a Mecsek!

Őzeknek temetője

Tipikus. Vaddisznók szaladtak szerteszéjjel. 

Egy olyan kis zárványerdőbe mentem ma kora reggel Szálka és Grábóc környékére, ahol egy-két tanúfa áll még a ma már mindent elborító akácok helyett. Itt a legelők, szőlők  és szántóföldek közé beékelődve vannak még molyhos és cser tölgyek, vadkörték. A területre Tóth István Zsolt hívta fel a figyelmemet azzal, hogy egy nagy vadkörte koordinátáit adta át. Képet is küldött, ez alapján nekem nem tűnt listásnak, de egy utat mindenképpen megért. Különösen úgy, hogy 2014. november 14. óta nem voltam hajnali túrán.

Először erre a szerény vadkörtére mutatott a koordináta...

...de aztán meglett az igazi is a közelben.

Gyönyörű fa, de csak 275cm a kerülete. 300 cm a listára kerülés alsó határa, ezt csak 17 fa éri el.

A völgy alján löszbabákat hordott össze a víz.

Nem múlhat el hunyor nélkül ez az út sem.

Az idei első hunyoraim. Decemberben is volt már nyílt példány a Mecsekben, a Sötét-völgyben.

Ezen a meredek domboldalon fociztak valaha?

Nem tipikus focipálya. Ez az erdőfolt rejti a nagy vadkörtét.

Még egyszer a Mecsek. 

Ez a szegény őz a kerítésen belül ragadt.

Mindenütt drótok, kerítések. A Szekszárdi-dombságban ma már nem csak a szőlőket, a fiatal erdőtelepítéseket, hanem a szántóföldeket is elkerítik a vadkár mérséklése érdekében. 

A grábóci kolostor legjobb nézete

Citromsármány. Tavaszias madárdal szól a bozótosból.
Jégmintázatok a Szálkai-tározón

A tározó

A Mausz-kápolna