2014. december 27., szombat

Karácsonyi túra az ősök emlékére: Magyaregregy környéke

2009 óta minden karácsony és újév közti időszakban teszünk egy túrát. 2009-ben hárman (apám,  unokabátyám és én) teremtettük meg a hagyományt a nádasdi bányászok emlékére tett túránkkal. 2010-ben nagybácsimmal és unokabátyámmal a Nádasd környéki kőkereszteket jártuk végig. 2011-ben már csak ketten indultunk el  unokabátyámmal néhány nappal apám halála után. Ekkor fogadtuk meg, hogy hagyományt teremtünk, nyílt túrát szervezünk. Kidolgoztuk rítusait, és itt a blogomon meghirdettük.   2012-ben a Kirchenberg környékét jártuk végig felkeresve a Legénysírt. Ezen a túrán Pósfai Györgyék is elkísértek bennünket. 2013-ban Ófalú környékén túráztunk, de ekkor már ismét csak ketten voltunk unokabátyámmal. Az idei utunkat már meg se hirdettük, a rítusokat sem tartottuk meg maradéktalanul, de azért sokat beszélgettünk a régmúlt időkről, rádöbbenve, hogy az a világ, amiben a gyermekkorunkat töltöttük végleg eltűnt, és mi vagyunk az utolsók akik még egyáltalán emlékszünk rá.

Első helyszínünk a nevével ellentétben régen javarészt németek lakta Magyaregregy (Eggrad) volt, ahol a Szentkút környékét kerestük fel.

A 12. stáció. Valaki a Szent Családot is meg akarta idézni ehhez a drámai jelenethez.

A Szentkút egy nádasdi kereszttel és hársfákkal.

A hegyen is egy kereszt

Ez is nádasdi.

A kereszt tövénél már (vagy még) virágzik a kankalin, Márciusban lenne ideje.

A verőköltő bodobácsok is korán jöttek elő. A hirtelen jött hidegben szinte megfagyva kapaszkodnak a fakéregbe.

A Márévárnál folytattuk

A vár lábainál egy szép bükk, de messze a listás méretektől.

Kilátás a vár kapujából

Aztán leereszkedtünk a Sin-gödörbe

Először találkoztam jéggel ezen a télen. Szerencsére végig fagyott volt, így a térkép alapján is nehezen járható völgyben nem volt sár.
Tipikus 

Ez is tipikus

Meg ez is

Gyökerek. 

Ezt a furcsa zubogót elneveztük Keréknyom-vízesésnek 

Jég

A leglátványosabb zubogó a völgyben
A Sin-gödör végigjárása nagy kaland volt. Itt nincs út, a patakot vagy harmincszor keresztezve kerestünk ösvényeket. gyakran a mederben ugráltunk kőről kőre. El sem tudom képzelni, hogy lehet itt haladni nagy víz esetén gumicsizma nélkül, vagy nyáron, amikor nagy a dzsuva.

A Völgység-patakon még kalandosabb az átkelés

A Barna-kő sziklái

Kilátás a Baranyai-dombság felé

Megint egy veszélyes átkelés, jól jött a bot ehhez

A végére még egy korán jött virág, ezúttal májvirág. Összesen csak 12 km-t mentünk, de nehéz terepen. Jó út volt.
Ezzel a 2014-es év utolsó túrájának is vége.Jövőre megváltozott címmel, jelleggel és jóval ritkábban jelentkezem.
Unokabátyám beszámolója az útról itt található.