2014. november 10., hétfő

Jó kis fázás a Duna-erdőben

Ma Pósfai György Szekszárdra látogatott, gimnáziumunkban tartott előadást. Ezt kihasználva rövid túrát tettünk a Duna-erdőbe, főként Krizák István  fáit néztük végig. 

A Szilágyi-fok őszi színpompában.

Magas most benne a víz. Ez főleg a Sió miatt van. A Balatont leeresztik, ennek eredményeként már hetek óta magas a Sió vízszintje, ami azzal párosul, hogy a Mecsek felől érkező, a környék kisebb patakjait összegyűjtő, és szintén a Sióba tartó Völgységi-patakban is igen magas a víz az október közepi nagyon nagy esők óta.  

Tipikus

A Mércés felé is mentünk volna megmérni Tóth Gábor nagy fűzét, de ez fogadott minket.

A Duna-erdő sűrűjében először egy eddig ismeretlen szilre akadtunk. Kettős törzsű, épp 130-on válik el és éppen megvan 400 cm. 

Krizák István tölgye még nem listás, de nagyon közel van hozzá.

Ez viszont túl a 5,5m-en is.

Három tölgy

Kilátás a töltésről

Négy éve 670 volt, most 674 cm -es ez a nyárfa, de úgy tűnik, már semmi élet nincs benne

A késő délutáni nap fényében felragyognak a csodás szinek.

A juharok sárgasága a legszebb színforrás mostanság

Ezen a nyiladékon előbb két aranysakál szaladt át, majd egy szarvasbika követte őket. Gondoltuk itt érdemes most kicsit szétnézni.

Az utolsó fa is egy csaknem listás  többtörzsű tölgy

Aztán beültünk egy vadlesbe állatokat nézni. Hamarosan jött egy vadász, aki szerint nagyon rossz helyre ültünk be. Szó szót követett és  végül ismét tapasztalhattuk, hogy a dendrománia minden természetkedvelő emberből nagy tiszteletet vív ki. Végül majdnem maradtunk, de aztán messze még Szeged, Györgynek mennie kellett.

Kifelé haladva, alkony utáni élénk vadmozgást tapasztaltunk 

A Gemenc emblematikus nagyvadjai sorra megjelentek

Erdei tavacska

Végül már majdnem sötétben ismét elértük a Szilágyi fokot, ahol a parkolóban -milyen kicsi a világ- Tóth Gáborral, szaladtunk össze, kinek nagy füzét a magas vízállás miatt kellett  kihagynunk.