A tájegységeket északról dél felé haladva mutatom be. Képeket a címkegyűjtemény alapján könnyen tudunk az írásokhoz rendelni. Ekkor felfedezhetjük, hogy sok anyag egyszerűen át lett ide emelve.
Taplós
Nagyobb térképre váltás
Taplós a Gemenci-erdő legnyugatibb kiszögellése. A Kalocsai Érsekség birtoka volt az államosításig. Két Duna-holtág, a taplósi és a tolnai közt fekvő terület sajátossága az, hogy nagy kiterjedésű gyepek borítják, amik értékes növényritkaságoknak (fekete galagonya, réti iszalag, kálmos) adnak otthont. Ez a Gemenc egyik legváltozatosabb és legérdekesebb területe. A táj itt is - mint a Gemencben szinte mindenhol - rengeteget változott az elmúlt két évszázadban. A Duna fő medre a Tolnai-Holt-Duna medrének meghosszabbításában haladt. Ebből kanyarodott ki egy éles kiszögelléssel a Taplósi-kanyar. Az éles kanyarban gyakran feltorlódott a jég, ezért már a 18. század végén felmerült a gondolat, hogy a kanyart átvágják. A tervet néhány évtized múlva tett követte, és 1811-ben az északi terület Duna-szabályozásainak nyitányaként Schnemann József tervei szerint átvágták azt. Ekkor fűződött le a mai holtág. A meder többi része feltöltődött, most a Tölgyfás-dülő van a helyén, középen egy gyönyörű, listás fűzzel.
A kanyar átvágásával a vidék szabályozási munkálatai új lendületet vettek. 1843 és 1852 közt elkészült a Duna bogyiszlói nagy kanyarjának az átvágása, ezzel Tolna és Fadd kapcsolata megszűnt a Dunával, és hamarosan csak eliszaposodó holtág partján találták magukat. Taplós alatt az egykori Duna mederben ma a sokkal kisebb vízhozamú Sió kanyarog, bőven helyet hagyva lefűződött kis tavacskáknak, vizenyős réteknek.
Taplós környékén azonban nem csak a Duna szabályozások formálták a tájat. 1854-ben indult meg a Sárvíz Szekszárd környéki szabályozása. A Sióval egyesült Sárvizet egy rövid mederrel a Taplósi-Dunába vezették, ami ekkor déli végén még összeköttetésben volt a nagy Dunával. A Sárvíz 40 km-rel lett rövidebb, nem tekergett végig a Sárközön egészen Bátáig. Ma már szinte nincs is nyoma a Sárközben, még a nevét is elveszítette, a közös szakasz a Sió nevét viseli.
1870-72 közt épült meg a nagy Duna-töltés, kilométerekkel elkerülve a nagyon problémás gemenci Duna-parti részeket, ahogy azt már annak idején a limes építésénél megtették a rómaiak is. Ezzel lehatárolódott a gemenci ártéri erdő, és a végleg árvízmentesített Sárköz. A Taplósi-Duna ennek a töltésnek a nem mentesített, belső oldalára kerülve a Gemenc része lett.
Keselyűs
Nagyobb térképre váltás
Keselyűs a 18. századi térképeken is szerepel már. A Szekszárdi Uradalom birtoka volt. Úgy tűnik, mintha a keselyű madárról nevezték volna el, ennek a madárnak a 18-19. században még sok példánya élt Magyarországon. Valójában azonban igen gyakran írták Keserűnek is, ami esetleg az ingoványos területeken gyakori keserűfűre is utalhat, úgyhogy nehéz eldönteni, mi áll a névadás hátterében. A 18. században még nem volt jelentős hely, a 19. század végétől válik azzá. Szekszárdnak régi törekvése volt, hogy közelebb kerülhessen a fővároshoz. Ezért 1879-ben - négy évvel a vasút megnyitása előtt- átadták a keselyűsi hajóállomást. A hajóállomás melletti csárda kibővült, kisebb gazdasági-közlekedési központ alakult ki. Innét napi egy-egy hajó indult Budapestre, illetve Orsovára. A kikötőhöz a szekszárdi uradalom és báró Augusz Antal jóvoltából egy 12 km-es, nyílegyenes út épült, amelyik Szekszárd központját kötötte össze a Duna-parttal. Keselyűsig csak 1892-ig jártak fel a dunai hajók, mert a Tolnai- Holt-Dunához tartozó holtágszakasz teljesen eliszapolódott. Ezek után a menetrendszerű hajók csak a gemenci Duna parton álltak meg. 1899-ig kishajó vitte az utasokat Keselyűs és a gemenci Duna part közt. 1899-re végleg a vasút került ki győztesen a versengésből, és a hajójáratok megszűntek. Az út ezt követően átmenetileg vesztett ugyan jelentőségéből, de mind a mai napig ez visz ki Keselyűsig. Az út ingoványos területen vezet keresztül, ezért erős töltést építettek, amit mindkét oldalról egy 2 m mély árok szegélyez. Ezeket az árokpartokat ültették be főként fekete nyarakkal, helyenként fűzfákkal, az út mellett közvetlenül eperfákkal is. Mára a fasornak a leghangsúlyosabb fái a nyárfák lettek. Az 1884-ben befejezett harmadik katonai felmérés térképe az út melletti fasort már ábrázolja, így elég pontosan megmondhatjuk, hogy a nyárfasor kora 130 év körül van.
Mára az árkokat sűrű, átjárhatatlan dzsungelként benőtték a cserjék, így nagyrészt eltakarják az öreg nyárfákat. A fák elhelyezkedése eleve nem túl szerencsés, az árok mélyén sokat veszítenek impozáns megjelenésükből. A fasor már eléggé megritkult, de még így is kb. 60 darab nyárfa áll, közülük azonban sok már fiatal sarj vagy ültetés, de több, igazi matuzsálem is akad még szép számmal. Nem kevesebb, mint tíz nyár és egy fűz éri el 6m-nél nagyobb kerületet. Itt található a Gemenc harmadik legnagyobb nyárfája, több mint 9m-es kerülettel.
Keselyűs ma Szekszárd lakott külterülete, és a Gemenc Zrt. Szekszárdi Erdészetének központja. Turisztikai központ is. Az erdei vasút fogadóépülete mellet kis tanösvény mutatja be az a keselyűsi erdőt. Vadászházában gyakoriak a vendégek, és különösen sok horgász fordul meg a Holt-Siónál. A Holt-Sió az egykori Duna meder emléke. A Bogyiszlói-kanyar 19. század közepi átvágása után vált itt a Duna holtággá, majd a Sió-Sárvíz egyesített vize folyt ebben a mederben. Az 1970-es években a az árvízkapu építésekor a Siót se vezették már erre, és a Hátfői-erdőn keresztül a Sió új medret kapott.
Duna-erdő régi földrajzi név, a 18.században már így nevezték ezt az erdőséget, ami a Szekszárdhoz közeli Duna-parton terült el, és a Szekszárdi Uradalom birtoka volt. Ma már azonban itt hiába keressük a Dunát, egykori medrében a Sió kanyarog. A terület más ismert földrajzi nevei is régi eredetűek. A 18. században már ismert Bárány-fok lett a szabadidőközpont névadója. Az ilyen nevű fok azonban kicsit északabbra fekszik, maradványai az erdő mélyén ma is fellelhetők. A mai bárányfokinak nevezett tanösvény a Szilágyi-fok partján halad, majd elfordul a Borrév irányába. A Szilágyi-fok a 19. század közepéről származó térképeken tűnik fel először. A Borrév elnevezés arra utal, hogy a 18. században itt volt a Dunának egy fontos réve. A szekszárdi borokat itt tették hajóra, illetve itt szállították át az alföldi oldalra Kalocsa irányába. A Bárányfoki Kirándulóközpont legérdekesebb látnivalója a Duna-Dráva Nemzeti Park kiállító pavilonja volt 2019-ig. A vörösfenyőből készült pavilont 1893-ban készítették Habsburg-Tescheni Frigyes (1856-1936) főherceg számára. Az épület eredetileg a budapesti Millenniumi Kiállításon Frigyes vadásztrófeáinak kiállítási pavilonja volt. A kiállítás bezárása után a pavilont a Szekszárdi Kaszinó vásárolta meg, és 1897-ben a szekszárdi sétatéren állították fel. 1971-ben a Budapesti Vadászati Világkiállítás alkalmával az épületet átszállították Keselyűsbe, ahol Trófeamúzeumként működött néhány évig. A Bárányfoki Kirándulóközpont építésekor került a mai helyére. Az épületben 2003 óta a Duna-Dráva Nemzeti Park „Élet az ártéren” című kiállítása látható. Bárányfok hanyatlásával azonban a kiállítás bezárt, majd az épület sorsa is sanyarú lett. 2019-ben az épületet áttelepítették a Pörbölyi Ökocentrumba.
A Duna-erdő hagyományosan, a magasabb fekvésének megfelelően tölgyes-kőrises-sziles ártéri erdő, amit a közvetlenül a Sió partja mentén váltanak fel a nyáras-füzesek. Szép erdeinek dacára listás fája nem sok van, azok se jelentősek.
A bogyiszlói tölgyfás legelő és a környéke
Nagyobb térképre váltás
A bogyiszlói tölgyfás legelő - helyi nevén a Kasztó- nem tartozik a szorosan vett Gemenchez, attól északra található 2-3km-re. A legelőt az erdőségtől ma már szántóföldek választják el. Régen azonban szerves egységet alkotott a Gemenccel. A legelő egy olyan gazdálkodási forma emléke, ami ma már csak nyomokban lelhető fel a Gemencben. A helyén a korai térképeken még a Doromlási-erdő szerepelt. Dél felől a Karasz-fokhoz kapcsolódó fokrendszer több ága is elérte ezt a tavakkal tarkított erdőt. A bogyiszlóiak Kasztónak nevezik a területet. A nagyléptékű szabályozási munkálatok megindulásáig a Gemenc nem volt annyira beerdősült terület, mint manapság. A fokokkal, Duna-ágakkal átszabdalt területen hatalmas legelők húzódtak. A legelőket úgy alakították, ki, hogy az eredeti erdő – bogyiszlói legelő esetén a Doromlási-erdő - fáinak nagy részét kivágták, pusztán néhány „hagyásfát” hagytak meg. Az állatok a tűző nap elől ezek árnyékába húzódhattak. Így elsősorban az elterebélyesedő tölgyeket nem vágták ki, amelyek a disznóknak makkot is adtak, esetleg gyümölcsükért a vadkörtéket kímélték meg. A rét füvét pedig a fokok vize öntözte meg az áradások alkalmával. Bogyiszló és a Gemenc közt elterülő szántóföldek helyén is fokokkal szabdalt vizenyős rétek voltak korábban. Egy –két öreg „tanúfa” még áll a nagy, 19. századi szabályozási munkák előtti időkből. Ilyen a karaszi fűz is, ami csaknem 9m-es kerületével vidékünk legnagyobb fűzfája. A Siótól északra, a Duna partján elterülő ártéri erdőben találjuk a Bóni-foki üdülőtelepet. Az egykori fusizott horgászvityillók helyén ma már jobbára igényes, sőt helyenként fényűző nyaralók sorakoznak, legfeljebb a nehezen követhető utcahálózat utal a hely múltjára. Csónakkikötője és jó fekvése révén népszerű üdülőhellyé lett. Az itteni ártéri erdőben több jelentős fa megmaradt.
Nagyobb térképre váltás
A góga a gólyának, vagy a bakcsónak régies, tájnyelvi alakja. Góga volt a Gemenc első híressé vált vadászterülete. A Kalocsai Érsekség birtoka volt. Korábban a Duna, ma a Sió éles kanyarja fogja közre a területet. Gógát Fónagy József vadászbérlő tette híressé, vele a gemenci vadászat történetéről szóló fejezetben foglalkoztam már.
Sáros-alja-erdő
Nagyobb térképre váltás
A Sáros-alja elnevezés is (már) feltűnik a 18. századi térképeken. A Szekszárdi Uradalom birtoka volt. Innen kapta a nevét az a tó, ami a szabályozási munkálatok után maradt vissza a Duna és egy öblének medréből. Mellette áll az impozáns madármegfigyelő torony. A Sáros mellett több, hosszú és keskeny tavacska is kíséri a
Hátfői-erdő
Nagyobb térképre váltás
Hátfő egy kis puszta volt a Gemenc északi végén, a Sió mentén. Korábban valahol itt terült el a Péterházi-erdő. Valaha ezen a vidéken terült el Péterháza középkori település, ami a török hódoltság alatt tűnt el, mint a Gemenc összes többi falva. A 19. század legvégén mindössze két ember lakta a Kalocsai Érsekség fajszi plébániájához tartozó kis Hátfő települést, az erdő is az érsekség tulajdona volt. Hátfő ma mindenekelőtt arról híres, hogy itt található a Sió árvízkapuja, a maga hatalmas zsilipjeivel. Az 1974-ben épült zsilip fő feladata a Duna árvizeinek kivédése és a Sió hajózhatóvá tételének a biztosítása, bár ez utóbbi funkciója háttérbe szorult. A Sió-zsilip építésével egy időben több lakás is épült itt, és ma Bogyiszló egyik településrésze. Hátfő mellett van egy kopolya is. A kopolya vagy kobolya a sárközi szóhasználatban olyan kisebb tavat jelent, mely árvizek alkalmával keletkezik. A Hátfői-kopolya csak nevében számít kopolyának, mivel ez is a Duna meder maradványa. Hátfői-kopolyát csak egy kis földnyelv választja el a Keselyűsi- Holt-Siótól. Gazdag madárvilág lakja, partján feltűnt a hód is.
Felső-Gemenc
Nagyobb térképre váltás
A Gemenc szó szláv eredetű, szérűt jelent. A Kalocsai Érsekség tulajdona volt.Az újkori szláv elnevezések sokaságát találjuk ma is a Gemenc környékén (Cserta, Grébec, Sugovica, Veránka stb.), ami a török hódoltság idején felszivárgó, és a környéket uraló rácokkal hozható összefüggésbe. Az első említése a mai ismereteink szerint 1742-ből származik. Ekkor tűnik fel a neves térképész, Mikoviny Sámuel egyik munkáján. A Gemenc ekkor egy szigetet és egy erdőt jelentett, amit a Keselyűsi (Ásás)-Duna és a nagy Duna fog közre. Jó darabig tehát a mai értelemben vett Gemencnek csak az északi részét nevezték így. A Felső-Gemencet az Alsó-Gemenctől a Vonal-út választja el. Ez a széles erdei feltáró út a keselyűsi út folytatásaként készült el, nem sokkal annak elkészülte után. A széles nyiladékban haladó út a gemenci erdészházakig vezetett. Az út építésének ideje egybeesik azzal az időszakkal, amikor a terület gazdája, az Érsekségi Erdei Hivatal az erdősítés a korban modernnek gondolt formáira tért át. Ezekkel az erdősítési módszerekkel jelentek meg azok az idegen fafajok is, amelyek még ma is megtalálhatóak a területen: a nemes nyárfák, amerikai kőrisek, fekete diók. Ekkor alakították ki azokat az erdészeti szelvényeket is, amelyeknek négyzetei a műholdfelvételeken ma is megfigyelhetők.
A Felső-Gemenc északi, Sió parti részén néhány ideiglenes vizű kis tavacskát találunk, ezek a Makkos-tavak. A régi Duna meder maradványai ezek is.
A Felső-Gemenc egyik jellegzetes területe a Bezerédi-sík. Régi térképeken nem szerepel ezen a néven, helyette Major (Nagy)-síkként említik. Az egész Gemenc-szigetet nevezték néha úgy, hogy Insula Major, azaz Nagy-sziget. Ezt a nevet vonatkoztathatták a sziget közepén lévő rétre. A Bezeredi-sík elnevezést már a 20.században, Bezerédj Pálról kapta, akinek ez a vidék vadászbérleménye volt, és maga is szenvedélyes vadászként sokszor megfordult itt. A Bezerédi-sík csak nevében sík. Az egykori vízjárások és tavak nyomai szabdalják fel felszínét. Ligetes tölgycsoportjaival egy egykori változatos felszínű fás legelő maradványának tűnik.
Duna-part
Nagyobb térképre váltás
A Duna-part a Gemenc egyik legfontosabb turisztikai központja. Vasúti megálló, hajókikötő található itt, és egy padokkal, esőbeállókkal, erdei játszótérrel felszerelt szabadidőközpont. A közelmúltban a Gemenc Zrt. egy új, kiemelkedően látványos tanösvényt is létesített itt, amelyről a Forgó-tó gazdag madárvilágára is vethetünk egy pillantást.
A Forgó-tó a Gemenc legigazibb tava. A környék legjelentősebb mélyülete, aminek eredményeként viszonylag stabil a vízszintje, bár az utóbbi években erősen apad. Már Mikoviny Sámuel 1742-es térképén is szerepel. A tó nevét arról kapta, hogy nagy vizek idején a betóduló Duna vize heves örvényléseket hozott létre. Az utóbbi években jelentős mértékben zsugorodik.
Alsó-Gemenci-erdő
Nagyobb térképre váltás
Az Alsó-Gemenci erdő hatalmas területű, változatos vidék, rengeteg látnivalóval, sok nagy fával. A Kalocsai Érseki Uradalom birtoka volt. Nyugatról és délről a Keselyűsi-Duna, más néven az Ásás-Duna határolja. Nehéz elhinni, hogy ez a jelentéktelennek tűnő, térképek által nem jelölt, az év nagy részében csontszáraz árok még a 18-19. százdban is olyan bővizű Duna ág volt, hogy ez volt Tolna és Pest megye határfolyója. A Keselyűsi-Duna a Grébec-Dunába torkollik. Mivel a Grébec-Duna 2 m-rel mélyebben van, ezért egy alföldi ártéri erdőtől szokatlan módon, kis vízeséssel, érkezik meg a vize, ha éppen van benne víz, ami egyre ritkábban fordul elő.
Kis-Gemenc
Nagyobb térképre váltás
A Kis-Gemenc a Grébeci-Duna és a Duna főmedre közt elterülő terület. A Kalocsai Érseki Uradalom birtoka volt. A Gemenc egyik szárazföldről legnehezebben megközelíthető területe. A Grébec név eredete a szláv zátony szóra vezethető vissza, itt is tehát egy újkori "rác" szó meghonosodását láthatjuk, mint oly sokszor ezen a vidéken. A vidék eddig ismert nagy fái a mind a holtág partjának közelében állnak. A Grébeci-Duna ma már csak délről kapcsolódik a Dunához, északi végén egy pár évtizede még egy csőáteresz biztosít időszakos vízutánpótlást, de ez mára már teljesen feltöltődött. A holtág az 1893-1898 közti sükösdi Duna átvágás eredménye. Az átvágást követően a Kis-Gemenc teljesen sziget lett, mert akkor még létezett egy olyan Duna ág is, ami a Grébecet kötötte össze az átvágással. A mára teljesen eltűnt ág maradványa a Sulymos-tó. A Grébec északi részének külön neve van, ez a Döglött-Grébec. A név is utal arra, hogy ezen a részen átlagos dunai vízszinteknél mozaikosan marad csak víz. A Grébec-Duna jó példa arra, hogy hogyan száradnak ki a Gemenc holtágai. A sükösdi átvágást követően a Duna főága felgyorsulva egyre mélyebbre vágta magát. A Grébec-Duna felső vége pangóvizes, eliszapolódó holtággá vált, ami hamar feltöltődött. A feliszapolódás a déli részt is egyre jobban sújtotta, ezért a holtágat a főmederrel összekötő résznél készült egy vízvisszatartó, amely a torkolatnál 1,5 méterrel tudja megemelni a víz szintjét. A torkolati szakasz környékéből pedig 70 ezer köbméter hordalékot távolítottak el a 2010-es években.
Fekete-erdő
Nagyobb térképre váltás
A Fekete-erdő régi földrajzi név, a 18.századi térképeken is feltűnik már. A Kalocsai Érseki Uradalom birtoka volt. A sükösdi átvágásig az alföldi oldalon feküdt. A sükösdi átvágást követően a Kis-Gemenctől egy mára teljesen eltűnt Duna-ág választotta el. Délről a Rezéti-Duna határolja. Gyalogosan a Gemenc legtávolabbi szögletének számít. Mint minden erdőrésznek, ennek is megvolt a maga erdészháza, ami mellett rév és uszályrakodó is volt. Az 1970-es években még több helyen is működött ilyen uszályrakodó, ahol kihasználva a magas part előnyeit, közvetlenül uszályokra pakolták a kitermelt gemenci fát.
Zátony-tava
Nagyobb térképre váltás
Régen a Sárközben rengeteg nagy kiterjedésű mocsaras tó volt. Az 1870-72 közt megépült töltéssel és a Sárköz kiszárításával ezek az ingoványos, mocsaras területek csaknem mind eltűntek. A Gemencben azonban néhány ilyen terület,- dacolva a vidék egészére jellemző kiszáradással- fennmaradt. Ezek közül legjellegzetesebb a Zátony-tava, ami Alsó-Gemenc és a Szomfova-erdő közt található. A nádasokkal, apró tavakkal, vizenyős rétekkel tarkított terület ma is nehezen járható, igazi füzes-nyárfás vidék.
Szomfova –erdő
Nagyobb térképre váltás
Szomfova egy néhány házból álló erdészeti központ a gemenci töltés árvízmentesített oldalán. A régi Asszonyfalva állt a helyén. A Szekszárdi Uradalom birtoka volt.A hagyomány úgy tartja, hogy Szomfova helyén állt a középkori Asszonyfalva falu. Asszonyfalva nevét a népi etimológia onnan eredezteti, hogy a sárköziek ide menekítették asszonyaikat a vészek idején.. A török időkben sem néptelenedett el, hiszen a mocsarak oltalmat nyújtottak az ittenieknek. Lakói csak a 18. század derekán hagyták el egy pusztító áradás után. A 18-19. századi térképek itt templomromot jelöltek, és a mai szomfovai erdészház falaiba beépítették az itt állt középkori templom köveit.
A Szomfova-erdő területén két holtágat, a Kis-Holt-Dunát és Decsi-Nagy-Holt-Dunát találjuk. Mindkettő szerepel már 18. századi térképeken is, tehát a Gemenc legrégibb holtágai közé tartoznak. A két holtágat a Pap-fok köti össze, ez is már ezen a néven szerepel a legrégebbi térképeken. A nagy holtág keleti végétől egy hosszabb, még ma is követhető fok ágazik ki a Kis-Duna (ma a Lankóci-Kis -Duna) felé, ez volt a Visszafolyó-Duna. Déli végéből a Rajtman (Lovas)- fokkal a Rezéti-Dunát is eléri. Ezt a fokot Andrásfalvy szerint egy Reitman nevű tolnai halász ásatta a 20. század elején, abból a célból, hogy a holtág halállományát kíméletlenül kinyerje. A Rajtman-fok volt a Gemenc utolsónak ásatott foka, de ez már nem a régi, hosszú távú célokat szolgálta. A 18. százdban a nagy Duna csak pár száz méterre húzódott a holtágaktól, ma pedig kilométerekre. A Duna ezen a vidéken tehát erőteljesen keletre tolódott, mozgása során hagyta hátra a Lídiák tavait és feltöltődött medermaradványait.
Buvat
Nagyobb térképre váltás
Buvat a Szomfova-erdő legkeletibb része, amit a Grébec-Duna, a Duna főmedre és a Rezéti-Holt-Duna fog közre. A Bátaszéki Uradalom birtoka volt. Buvat régi elnevezés, így neveztek a Duna kanyarulata által közbezárt részt. A Duna folytonos elfajulásával és keletre tolódásával Buvat is fokozatosan eltolódott, aztán a Duna átvágásokkal kanyarulat helyett holtágak közé került. Ma itt a Duna-parton több halászházat találunk. Az eldugott erdőségei még sok kellemes meglepetést okozhatnak a a nagy fák kedvelőinek..
Gyöngyosoldal és Lassi
Nagyobb térképre váltás
A Gyöngyösoldal névadója a hasonló nevű tanya, sárközi nevén „szállás”, ami a töltés mentesített oldalán található. Részint a Bátaszéki, részint a Szekszárdi Uradalom birtoka volt. Gyöngyösoldalnál éri el a Lankóci-Kis-Duna a Gemenc területét. A középkorban ez a Duna-ág volt a főmeder. A török hódoltság alatt az elvadult vidéken a főmeder megváltoztatta helyét. A 18. századi térképeken már a mai főmeder nyomvonalának környékén találjuk a Dunát. A Lankóci-Kis-Duna a szabályozási munkák végeztével belvízelvezető csatornaként él tovább. A belvizet a töltésen át kell emelni, ezért Lankócnál 1915-1922 között szivattyútelepet létesítettek. Épületében elhelyeztek két, ma is működőképes, jeles ipartörténeti emléknek számító dizelmotoros szivattyút. A szivattyútelep és a hozzá kapcsolódó gátőrházi gépészlakásban a Sárköz vízügyi történetét bemutató múzeumot találunk.
Gyöngyösoldal közelében találjuk a Malomtelelő tavat. A 19. század közepén Érsekcsanád és Szeremle közt a Dunán 75 hajómalom őrölte a gabonát. Ezeket a folyón úszó alkalmatosságokat télre védett helyre kellett vontatni. Lassi mellett Dunának volt egy mély, öbölszerű lefűződése, ahol a hajómalmok átteleltek. A gőzmalmok elterjedése kiszorította a hajómalmokat, a szabályozási munkák pedig megváltoztatták a Duna folyását, de az egykori öböl tóvá zsugorodva máig fennmaradt.
Lassi az utolsó nagy szabályozási munkálatokig fontos révátkelőhely volt. Nem csak az Alföld és a Dunántúl közt volt kapocs, hanem itt húzódott a két megye és két uradalom határa is. sőt két uradalomé is. Ma Lassi mellett csak egy vékony, száraz nyarakon teljesen kiszáradó erecske idézi meg az egykori Dunát. Néhány ház mellett egy révház és a híres lassi csárda állt itt, amiből később erdészház lett. Az egykori halászlak épületét 2001-ben a Gemenc Zrt. állította helyre, és benne halászati múzeumot alakított ki. Mellette kisebb turisztikai központot találunk játszótérrel, tűzrakó helyekkel.
Veránka-sziget
Nagyobb térképre váltás
A Rezéti-Duna és a Veránka-sziget létrejöttét az 1893-98-as átvágás eredményezte. Ekkor három helyen, Sükkösdnél, Csanádnál és Koppánynál is átvágták a Dunát. A Kalocsai Érsekség birtoka volt. A Rezét elnevezés is, mint annyi más gemenci név, szláv (rác) eredetű, az „átvágás” -ból származik. A Rezéti-Duna 14,5 km hosszú, déli végén még 150m széles, északi részén közepes víznél 25 m-re keskenyedik. A kis áramlási sebessége miatt a Duna az északi részén lerakja hordalékát. Így jött létre a Senki-szigete, amely nevét onnan kapta, hogy a történelmi megyehatár kitűzésekor még nem létezett, így eredetileg egyik megyéhez sem tartozott. (Ma Bács-Kiskunnak része.) Korábban a Rezéti-Duna északi részén 2 m-es bajai vízszint alatt már zátonyok kerülhetnek szárazra. Száraz nyarakon az sem volt ritka, hogy az északi részén száraz lábbal kelhetünk át a Veránka-szigetre a kiszáradt medren keresztül. Szakemberek szerint a Rezéti-Duna feltöltődése hosszú távon csak igen intenzív emberi beavatkozással akadályozható meg, ezért kotrásokat végeztek az északi végénél. Ez a Duna-ág a gemenci kenutúrák kedvelt célpontja.
A Veránka-szigeten már az 1930-as években felépült a mai Erzsébet-szálló elődje, ami mára jelentős komplexummá nőtte ki magát. Mivel azonban a sziget csak komppal és hajóval érhető el, és nincsenek rendszeres hajójáratok, ezért a sziget megőrizte elzártságát.
Nagy-Rezét
Nagyobb térképre váltás
A Nagy-Rezét területét a Kerülő-Duna határolja. A Kalocsai Érsekség birtoka volt. Ez az egyik legrégebben lefűződött holtág lehet. Mikoviny Sámuel 1742-es térképén is már szerepel Hossza 6 km , átlagos szélessége 15 m . Szárazabb nyarakon, alacsony dunai vízállásnál rendszeresen kiszárad, ma tehát már szinte jelentéktelennek számít korábbi állapotához képest. Hogy régebben milyen jelentős víz lehetett, mutatja az is, hogy ez Tolna és a mai Bács-Kiskun , korábban Pest megye történelmi határfolyója. A Kerülő-Duna mentén nyári gát épült, ami biztosítja azt, hogy a nagyobb árvizek idején is fontos vadmentő szerepe legyen a Nagy-Rezétnek. Nagy-Rezét előterében találjuk a Pörbölyi Ökoturisztikai Központot a maga komplex idegenforgalmi szolgáltatásaival.
Sugó
A Sugó a Rezéti- és a Cserta-Duna közé beékelődött terület. A Bátaszéki Uradalom birtoka volt. Régebben a Pörbölyi-erdőnek a részeként tüntették fel a térképek, aztán a 19.század második felében Pörbölyí Sugó névalak is előkerül. Ez rövidült le mai Sugóra.
Cserta
Nagyobb térképre váltás
Cserta a Cserta-Duna, a Káposztás-Duna és a Vén-Duna által körbeölelt terület. A Kalocsai Érsekség birtoka volt. A Cserta szó szláv eredetű, valószínűleg a „fekete víz” rövidülése, módosulása, ez is újkori, „rác” eredetű földrajzi elnevezés. A Gemenc leginkább talán ezen a vidéken változtatta meg arculatát az utóbbi 150 évben. A Cserta-Duna elődje csak egy 1855 körüli térképen jelenik meg először, mint a "Cserda-szigetet" körülölelő Öreg-Duna. Ez azonban még sokat alakult, és keletebbre tolódott. Még korábbi térképeken a Duna fő medre folyik keresztül a területen, tehát valószínűleg az 1830-as években természetes úton lefűződött holtágról van szó. A Vén-Dunával van kapcsolata, de csak nagyobb bajai vízállás esetén.
Kis-Rezét
Nagyobb térképre váltás
Kis-Rezét a Rezéti-Dunától délre eső széles földnyelv. A Kalocsai Érsekség birtoka volt. Egyike a Gemenc eldugottabb, elzártabb területeinek. A változatos adottságú terület déli részén két holtág van. A Kisrezéti-Fás-Duna szeszélyes területű, keskeny holtág. Nagyobb víz esetén még ma is összeér a Cserta-Dunával, kisebb víz esetén jelentős része száraz. Korábban a Cserta-Duna egyik oldalága volt. A 19. század közepi térképeken a Rezéti-erdőből az Öreg-Dunába futó oldalágként láthatjuk. A Káposztás-Duna a Kis-Rezét másik holtága. Korábban itt a Duna fő medre folyt, ebből fűződhetett le a 19. századi nagy vízrendezések idején. Szeszélyességében a Kisrezéti-Fás-Dunához hasonló holtág, de annál nagyobb.
Koppány-sziget
Nagyobb térképre váltás
A Koppány-sziget a Duna 1897-1898 között elvégzett "koppányi" átmetszésével keletkezett. A Kalocsai Érsekség birtoka volt. A 4 km hosszúságú egykori főágat nevezték el Vén-Dunának. Az új átmetszés azonban nem fejlődött rendesen, ezért 1910-ben a Vén-Dunát az északi torkolatnál egy keresztgáttal elzárták. Ezzel az átmetszés fejlődése ugyan felgyorsult, de a Vén-Duna feliszapolódása is fokozottabbá vált. Végül hosszú évtizedek után, 1998-ban robbantással megnyitották a keresztgátat, így újra helyreállhatott a Vén-Dunán az élővízi jelleg. A keresztgát megszüntetésével viszont a Koppány-sziget szárazföldi kapcsolata megszűnt, ami így a Gemenc egyik legelzártabb területe lett.
Pörbölyi-erdő
Nagyobb térképre váltás
Az 55-ös úttól délre eső, nagy kiterjedésű terület a Pörbölyi-erdő, a gigantikus nyárfák, köztük Magyarország legnagyobb fájának területe. A Kalocsai Érsekség birtoka volt. A népi etimológia szerint az elnevezése egy pereskedésre utal. Mikoviny 1742-es térképén már ezen a néven szerepel. Keletről a Nyéki-Holt-Duna határolja. A holtág létezéséről már a 18. század elejéről vannak adataink. Hossza 2,3 km , átlagos szélessége 70 m , területe 16 hektár . Madárvilága révén kiemelkedő jelentőségű, fokozottan védett. Csekély vízmélységű, az elmúlt évtizedekben 1984-ben és 1990-ben is teljesen kiszáradt, azóta vízutánpótlásán javítottak. Északról a Sárkány-fokon a Cserta-Duna felől, délen az Felső-Címer-fokon a Duna felől tud vize frissülni. Tanösvény halad el mellette, madármegfigyelő tornyából figyelhetjük gazdag élővilágát.
A Pörbölyi-erdőt nyugatról és délről körbeölelő Baja és Báta közti Duna szakasz a maga hatalmas kanyarjával az egyik legaktívabban változó területrész volt. A dél felé fokozatosan elfajuló meder folyamatosan építette és rombolta ezt a vidéket. Így apró szigeteket és Duna-ágakat hagyott maga után, egészen addig, amíg az 1950-es évekre véglegesen stabilizálták a medret különböző védművekkel. A fokozatosan délre tartó Duna hátrahagyott egykori medreiből jött létre a szeszélyes vízjárású Simon- Móric- és Hágli-Duna. Ezek a folyóágak a hatalmas nyárfák termőhelyei. Korábban egy sziget is volt a területen, a Báli-sziget. Bál középkori település volt, néha még a 18.század elején keletkezett térképek is jelzik. Ma az ideiglenesen vízzel borított Báli-tó és a Báli-sík viseli nevét.
Hosszú-ág
Nagyobb térképre váltás
A Hosszú-ág a Nyéki- és a Bátai-Holt-Duna közé beékelődött erdő. A Kalocsai Érsekség birtoka volt. Régi térképek tanúsága szerint tulajdonképpen ez volt a Címer-fok régi neve, és az itteni erdőt Szuloki-erdőnek nevezték. A Címer-fok kötötte össze a Bátai- és a Nyéki-Dunát, így a Gemenc hosszabb fokai közé tartozott. A Duna aktivitásának jeleként azonban a 20. század elejére annyira lemarta az itteni partszakaszt, hogy ezzel a fokot is két részre vágta, azóta megkülönböztetünk Alsó- és Felső-Címer-fokot. 130 évvel ezelőtt még Zimmernek írták, elképzelhető, hogy személynévi eredetű. A Címer-fok mellett feküdt a Szuloki-legelő, egy mára már teljesen eltűnt tölgyfás legelő, ami két hatalmas fájáról híresült el. Itt állt a Gemenc legnagyobb tölgye, csaknem 7 m-es kerülettel, de 2009 novemberében kidőlt, így a mellette álló kisebb társa lett a Gemenc legnagyobb tölgye.
Gyűrűsalj
Nagyobb térképre váltás
A Bátai-Holt-Duna és a Duna közti terület a Gyűrűsalj. A Kalocsai Érsekség birtoka volt. Nevét a gyűrűce, azaz a veresgyűrű som növényről kaphatta. A Gemenc környéki nagy léptékű folyószabályozások Báta környékén kezdődtek. A holtág az 1820-21 közt elvégzett átvágások során jött létre, ekkor vágták át Beszédes József vezetésével a hatalmas bátai kanyart. A Holtág 4,7 km–es hosszával az egyik legjelentősebb gemenci holtág. Korábban csak egy keskeny, de hosszú fok, a régi Duna meder maradványa kötötte össze a Dunával, de nemrégiben ezt az összeköttetést jelentős kotrásokkal élőbbé tették. A Gyűrűsalj nagy kiterjedésű, még felfedezésre váró terület.
Böde
Nagyobb térképre váltás
Böde Bátától délre húzódik, a Gemenc legdélibb kiszögellése a dunántúli oldalon. A Bátai Közbirtokosság tulajdona volt. Felső vége nagy kiterjedésű, Duna menti legelő, ami Baranya megyébe átnyúlva, a dunaszekcsői löszfal felé tartva, puhafás ártéri erdőkbe megy át.
Pandúr
Nagyobb térképre váltás
A szigetet nevét a középkori Pandúr faluról kapta. A Kalocsai Érsekség birtoka volt.Pandúr eredetileg a mai Sugovacia-torkolat közelében feküdt, de a folyó fokozatosan erodálta a falu mentén fekvő partszakaszt. Így a falu évszázadokon keresztül sokat szenvedett a Duna áradásaitól. 1760-ban egy dunai átvágással igyekeztek a települést megmenteni, de az 1770-es nagy jeges árvíz után végleg elhagyták lakói. A Pandúr-sziget a Dunának azon a területén fekszik, ahol talán legaktívabbak voltak a folyó természetátalakító folyamatai. A medreit váltogató Duna és a Sugovica az évszázadok alatt sokszor átrajzolta a sziget térképét, sőt a területe napjainkban is változik, főként a nyugati végénél lévő Kádár-sziget környékén. Területét mesterséges emberi beavatkozások is változtatták. Az első A mai keleti határát képező Türr István-átvágás az 1870-75-ös Ferenc-tápcsatorna építéséhez kapcsolódóan készült el, és lehasította a mai Petőfi-szigetet. Kis- Pandúrt a kétszáz évvel ezelőtti térképek még erdős foltokkal tarkított, mocsaras területnek mutatták. A mezőgazdasági hasznosíthatóság érdekében a 19. század végén az árhullámok kirekesztésére nyári gát épült ezen a részen. A mentesített területen kialakított szántóföldek közé épült fel Felső-Pandúr- puszta. Mára a felső-pandúri majorból semmit sem láthatunk, azt a 2. világháború után széthordták. A Nagy-Pandúr mindig is erdőkkel sűrűn benőtt, meglehetősen zárt terület volt, akárcsak ma.
Erősalj
Nagyobb térképre váltás
Erősalja a Gemenc alföldi részének legdélibb, a Duna-parthoz simuló része, ahol a töltés kissé eltávolodik a Dunától. A Kalocsai Érsekség birtoka volt. Egy nagyobb, keményfákkal is tarkított ártéri erdőnek ad otthont. Ez a vidék még századunk elején is Kis-sziget vagy Új-sziget néven volt ismert, de mára az egykor csak Perecesnek nevezett Duna-ág teljesen feltöltődött és eltűnt.
