2014. december 30., kedd

Az év utolsó bejegyzése

Hova máshova vezethetne utolsó utam, mint a toronyba? Tegnap mire kiértünk Keselyűsbe, már erősen alkonyodott. Kicsit napoztunk a töltésen.

Mire a Sároshoz kiértünk már lebukott a Nap. A kárókatonák hatalmas raja már a tó körüli fákon pihent. Egyetlen esemény egy hattyúcsapat elhúzása volt.

Hamar sötét lett, hideg szél is fújt a toronyban. Hamar eljöttünk.

Lassan az egész Sároson beáll a jég. Nagy csend lesz.
Boldog új évet minden olvasómnak!

2014. december 27., szombat

Karácsonyi túra az ősök emlékére: Magyaregregy környéke

2009 óta minden karácsony és újév közti időszakban teszünk egy túrát. 2009-ben hárman (apám,  unokabátyám és én) teremtettük meg a hagyományt a nádasdi bányászok emlékére tett túránkkal. 2010-ben nagybácsimmal és unokabátyámmal a Nádasd környéki kőkereszteket jártuk végig. 2011-ben már csak ketten indultunk el  unokabátyámmal néhány nappal apám halála után. Ekkor fogadtuk meg, hogy hagyományt teremtünk, nyílt túrát szervezünk. Kidolgoztuk rítusait, és itt a blogomon meghirdettük.   2012-ben a Kirchenberg környékét jártuk végig felkeresve a Legénysírt. Ezen a túrán Pósfai Györgyék is elkísértek bennünket. 2013-ban Ófalú környékén túráztunk, de ekkor már ismét csak ketten voltunk unokabátyámmal. Az idei utunkat már meg se hirdettük, a rítusokat sem tartottuk meg maradéktalanul, de azért sokat beszélgettünk a régmúlt időkről, rádöbbenve, hogy az a világ, amiben a gyermekkorunkat töltöttük végleg eltűnt, és mi vagyunk az utolsók akik még egyáltalán emlékszünk rá.

Első helyszínünk a nevével ellentétben régen javarészt németek lakta Magyaregregy (Eggrad) volt, ahol a Szentkút környékét kerestük fel.

A 12. stáció. Valaki a Szent Családot is meg akarta idézni ehhez a drámai jelenethez.

A Szentkút egy nádasdi kereszttel és hársfákkal.

A hegyen is egy kereszt

Ez is nádasdi.

A kereszt tövénél már (vagy még) virágzik a kankalin, Márciusban lenne ideje.

A verőköltő bodobácsok is korán jöttek elő. A hirtelen jött hidegben szinte megfagyva kapaszkodnak a fakéregbe.

A Márévárnál folytattuk

A vár lábainál egy szép bükk, de messze a listás méretektől.

Kilátás a vár kapujából

Aztán leereszkedtünk a Sin-gödörbe

Először találkoztam jéggel ezen a télen. Szerencsére végig fagyott volt, így a térkép alapján is nehezen járható völgyben nem volt sár.
Tipikus 

Ez is tipikus

Meg ez is

Gyökerek. 

Ezt a furcsa zubogót elneveztük Keréknyom-vízesésnek 

Jég

A leglátványosabb zubogó a völgyben
A Sin-gödör végigjárása nagy kaland volt. Itt nincs út, a patakot vagy harmincszor keresztezve kerestünk ösvényeket. gyakran a mederben ugráltunk kőről kőre. El sem tudom képzelni, hogy lehet itt haladni nagy víz esetén gumicsizma nélkül, vagy nyáron, amikor nagy a dzsuva.

A Völgység-patakon még kalandosabb az átkelés

A Barna-kő sziklái

Kilátás a Baranyai-dombság felé

Megint egy veszélyes átkelés, jól jött a bot ehhez

A végére még egy korán jött virág, ezúttal májvirág. Összesen csak 12 km-t mentünk, de nehéz terepen. Jó út volt.
Ezzel a 2014-es év utolsó túrájának is vége.Jövőre megváltozott címmel, jelleggel és jóval ritkábban jelentkezem.
Unokabátyám beszámolója az útról itt található.

2014. december 24., szerda

Év végi összegzés

Bejegyzések
Az idén várhatóan mintegy 180 bejegyzésig jutok, ami a tavalyinál kicsit nagyobb szám. Szerintem igen szorgalmas bejegyző vagyok, de összességében jóval jelentéktelenebb mint pl Lukács Róbert, vagy Szél Győző, nem is beszélve Pósfai Györgyről, mert míg az ő bejegyzéseik mindegyike "ütős", addig az enyémek szinte jelentéktelen bagatellek. Sajnos már tartósnak mondható az a tendencia, hogy dendromán szempontból a blog egyre kevesebb tartalmat hordoz. Az idén mindössze öt jelentősnek mondható dendromán kirándulásom volt, ezek mind társas túrák voltak.(Krizák István fái, Tóth Gábor fái, Gemenci Dendromán Találkozó)  A hajnali magányos felfedező túráim is megszűntek, helyettük a "13 perc itt és itt..." stílusú bejegyzések és a családi séták száma nőtt meg. Jó példa, hogy míg számomra a november eleji Pósfai Györggyel tett közös túrám az év egyik legjelentősebb dendromán eseménye volt, addig ez Pósfai György számára valószínűleg elfelejtődött, nincs nyoma listáiban, beszámolóiban. Ez nem csoda, hiszen Pósfai György több száz jelentős fát vett fel az  idén is a listáira, ez mellett a két dunaerdei (alig méretes) fa élménye elhanyagolható.
Az idei látogatóim száma 44 ezer körül lesz, ez több mint tavaly, de alább látjuk, hogy ez mennyire nem mutat semmit.
Az idei évben előrelépést talán kosborozás terén tudok felmutatni. (Szekszárdi-dombság, pókbangó a Gemencben, szarvasbangó a Mecsekben stb.) Szép élményeim a családi nyaralások és túrák, osztálykirándulások is, sok természeti látnivalóval.(Béda, Balaton, Rab, Bakony, Pilis, Mecsek, Aggteleki-karszt) Összességében tehát sok szép helyre eljutottam. 

A Facebook-effektus
Az, hogy a látogatottság mennyire nem mutat semmit, jó példa az alábbi grafikon:
Ez a grafikon a decemberi látogatottságomat mutatja. A 80-150 közti napi látogatottsági átlagból egy hatalmas kiugrást látunk. Történt az, hogy december 5-én felraktam a blogomba a "A tíz legjobb hely a Szekszárdi-dombságban" bejegyzésemet, majd az ezt követő napon ezt megosztottam az általam évek óta nem használt Facebookon. Nincs is sok ismerősöm, de a Facebook néhány nap alatt iszonyatos látogatottságot okozott, persze csak egy hétig.  A továbbiakban sem kívánom blogomat a Facebookon népszerűsíteni, talán egy-két "közérdekű" bejegyzést fogok megosztani ott.
Közben Szávoszt-Vass Dániel, a "Dunai szigetek" és a "Pangea" blog készítője jelezte, hogy ő is megosztotta a bejegyzést, a Facebook-szárnyaláshoz ez döntően hozzájárulhatott.

A leglátogatottabb oldalak
Nem meglepő módon a "A tíz legjobb hely a Szekszárdi-dombságban"  lett egy hét alatt minden idők leglátogatottabb oldala a blogomban. Az idei bejegyzések közül ezt "A Gemenc kistájainak rövid története" követi. Harmadik helyen ezt egy teljesen jelentéktelen, mindössze három képből álló kora tavaszi virágokat bemutató oldal követi. Ki érti ezt?
Az örökranglista második helyén a tavalyi év nagy szenzációja, a pörbölyi óriás nyár megtalálása áll, míg a harmadikon a Gerecsében tett túrám,  még 2011-ből.  Ezt se értem egészen, a Gemencben több, mint 200  utam volt, a Gerecsében egy, mégis a Gerecsét keresik az emberek az én blogomban?

Egy újabb Gemenc-könyv




Megjelent a Gemenc Zrt. gondozásában a Balázs Kovács Sándor a "Gemenc kincsei" című 180 oldalas könyve. Mivel ebben a 137 képből 110 az enyém, további 22 az én gyűjtésem (azaz ez a könyv több gemenci képemet tartalmazza, mint a tavalyi "saját" könyvem), és rengeteget dolgoztam rajta konkrétan és átvitt értelemben is, abban reménykedtem, hogy ez egy kicsit az én könyvem is lesz. Nem így lett. (Tavaly a könyvem ügyeit a Gemenc Zrt. részéről Csontos Péter úr intézte, maximális odafigyeléssel, jóakarattal, segítőkészséggel. Ezzel a könyvvel nem ő foglalkozott.)

A jövő
Kevesebb blogbejegyzés, kevesebb kép.Rövid séták, semmitmondó bagatellek, pl. mohák.
Boldog karácsonyt és újévet mindenkinek!



2014. december 21., vasárnap

A tíz legjobb gemenci hely Szekszárd közelében

A  gemenci túrázásról szóló legfontosabb információkat a Gemenc Zrt. közzétette honlapján.   Ennek egyik legfontosabb üzenete az, hogy a Gemenc még mindig elég zárt világ, amit a fokozottan védett területek nagy részaránya és az intenzív vadászati tevékenység, és az agancstolvajoktól való fóbiás félelem  még inkább elmélyít. Így csak a tanösvényeket, a kevéske turistautat és a töltéseket (illetve az ezek közelében lévő területeket) ajánlhatom. Szerencsére a tíz látnivaló így is villámgyorsan összejött Szekszárd határában.  Nyilván Bajáról  indulva is játszi könnyedséggel össze lehet gyűjteni tíz látnivalót, de azt írják meg a bajaiak.
Soha ne felejtsük el, hogy ez egy ártéri erdő. Az ártéri erdő jellegzetességei pedig a dús vegetáció, a sár, mocsár, szúnyog. Külön kell szólni a szúnyogokról. A szúnyogok számának alakulása egy kész rejtély. Alapértelmezésben május közepétől októberig számíthatunk rájuk, de vannak évek, amikor szinte egyáltalán nincs szúnyog. Ilyen volt pl. a 2011-es év. 2012-ben sem volt sok, 2013-ban pedig júniusban  rejtélyes módon összeomlott a populáció. Vannak évek, amikor viszont már áprilistól gyötrik az embert.Külön emlékezetes a 2010-es év, amikor elképesztő mennyiségű volt. A fő szabály az, hogy csapadékos években számítani kell mindenképpen rájuk. Vigasztaló az, hogy létezik az a töménység és mennyiség a szúnyogriasztó szerekből, amit már a szúnyogok sem bírnak tolerálni.

1. A Bárányfoki-tanösvény a Szilágyi-fok mentén


A Gemenc legismertebb tanösvényét a Szekszárd-Keselyűs útról tudjuk elérni. Az egykor szebb napokat megélt szabadidőközpont előtt tudunk parkolni. A szabadidőközpont a korábbi években  teljesen zárva volt, ez vonatkozott az egykor Trófeamúzeumként elhíresült pavilonjára is, ahol most Duna-Dráva Nemzeti Park   (DDNP) "Élet az ártéren" kiállítását láthatnánk. Az idei évben korábbi  "Magánterület" táblák helyett a sokkal biztatóbb "Bungalow/Restaurant/Kiállítás" tábla jelent meg, de én nagy mozgást még nem tapasztaltam. Bízzunk benne, hogy a 2015-ös év változást hoz ebben is. (Nem hozott, Bárányfok továbbra is a pangás jeleit mutatja.)  A DDNP által létrehozott  tanösvényen szép kört tehetünk a Szilágyi-fok és Borrév-fok partján,  Még egy órácska sem kell ehhez az úthoz, és szinte esszenciális Gemencet kapunk. Növényi értékei is jelentősek. Mint régi térképek alapján sikerült kimutatnom, itt egy sajátos névátvétel figyelhető meg, az igazi Bárány-fok északabbra feküdt. A fokok egykori meghatározó szerepéről pedig  itt olvashatunk. 

2. A Borrév-tó


Az alföldi kéktúra mentén, a Bárányfoki-tanösvénytől kb. 2 km-re érhetjük el ezt a tavat, ami az egykor itt kanyargó Duna  maradványa. Ha szerencsénk van, vízimadarak tömkelegét láthatjuk itt. Mindenképpen legyen nálunk gumicsizma, mert a tó partja ingoványos, ha el akarunk jutni a tó partján fedezékül szolgáló fűzfákig, akkor erre szükségünk lesz. Nyár derekán, kora reggel lehet a legtöbb madarat, tavasszal pedig a legszebb tőzikés virágpompáját látni.

3. Az igazi Bárány-fok



Az igazi Bárány-fok ma is megvan a Duna-erdő mélyén, a szabadidőközponttól nem messze. Észak felé indulva a töltésen néhány száz méter után egy egykori lépcsősor maradványait vehetjük észre a töltés erdő felőli oldalán. Itt besétálva az erdőbe, egy kis tavacskához jutunk. Ez a tó a Szőke-kobolya, a Szilágyi-fok rendszeréhez tartozik. Évekkel ezelőtt az egész fokot körbe lehetett járni innen indulva. Ma már ez nincs így, az út elvadult, egykori hídja az enyészetté lett.
Visszatérve a töltésre egy-két kilométer múlva az út egy hirtelen kiszögeléséhez ér. Ez a kiszögelés a fokrendszerhez kapcsolódó kobolyát kerüli meg. Itt találjuk az erdő mélyén az egykori Bárány-fok ma is hosszan felfedezhető maradványait. Itt út nem vezet, minden természetes ősállapotában van. A fok elejét nem is olyan könnyű megtalálni, ezért ideírom koordinátáit is: 46 21' 12"; 18 47' 5". A vad és érintetetlen vidékek, valamint a magány kedvelőinek ajánlható ez a rövid kitérő. Dzsuvára, sárra, kullancsra, szúnyogra számítsunk, és ne kalandozzunk mélyre az erdőben!

4. A sárosi  kilátótorony


Az idén ősszel készült el a Gemenc Zrt. jóvoltából Keselyűs új attrakciója, a sárosi kilátótorony. A keselyűsi nagy parkolóban érdemes leállni, a szintén ősszel elkészült fogadóépület mellett. Innen alig 1,5 km-t kell gyalogolni a toronyig a kéktúra mentén, keleti irányba.( Ha sáros az erdei út, kimehetünk a töltésre is, az garantáltan mindig jól járható. Innen tábla fogja mutatni, mikor kell letérni a Sáros felé.) Útközben elhaladunk a hatalmas és lenyűgöző keselyűsi tölgy mellett. A toronyból nagyszerű kilátás nyílik a Sárosra, erre az egykori Duna-mederből lefűződött tóra, ami mai kiterjedését a Sió-zsilip duzzasztó hatásának is köszönheti. A tó időszakonként roppant gazadag  madárkínálatát a toronyban kis ismertető táblákon is tanulmányozhatjuk. Varászlatos hely, itt  szinte mindig láthatunk valami érdekeset, ha türelmesek vagyunk.  Egy átlagos nyár végi nap félórájának történését itt látjuk. 

5. Keselyűs látnivalói: a Holt-Sió, a Hátfői-kobolya, a tanösvény és a nyárfasor.


A Holt-Sió elsősorban a pecások kedvenc helye, akik a legzordabb téli időket leszámítva mindig ott ülnek a holtág partján. Ez  a madárvilágot nem nagyon zavarja, sőt a nyár derekára megfigyelhetjük, hogy a madarak  egy része - különösen a szürke gémek- szinte hozzászoknak az emberi jelenléthez. A keselyűsi nagy parkolóban érdemes leállni az idén ősszel elkészült fogadóépület mellett. Ettől csak pár méterre található a Holt-Sió. A parton keleti irányba pár száz métert tudunk haladni a Sáros ingoványai felé,  nyugati irányban a töltésig majdnem egy kilométert. Itt lekanyarodhatunk (ha nincs nagy sár vagy magas víz) a vele egy rendszert alkotó Hátfői-kobolya partjára is. (A kobolya eredetileg árvíz vájta tavat jelentett, de a kisebb tavat is így nevezik ezen a vidéken.) Itt nem lehet már pecázni, még gazdagabb a vízi világ. A Hátfői-kobolya környékén évek óta él egy hódcsalád is, megrágott fatörzsből viszonylag sokat láthatunk. A hódot nekem egy téli hajnalon sikerült lefényképeznem. Mivel a hód rejtőzködő életet él, ezért ne nagyon reménykedjünk abban, hogy megláthatjuk őket.
Szintén az idei ősz fejleménye egy új tanösvény  kialakítása, ami a Gemenc Zrt. új fogadóépülete mellől indul, és másfél kilométert kanyarog az egyébként szerény méretű, töltések által lehatárolt Keselyűsi-erdőben.  Ez amolyan nagypapás-unokás sétának való helyszín, sok paddal, esőbeállóval, de aki szeretne jellegzetes keményfás ligeterdőt látni, ne hagyja ki. Itt van néhány kép róla.




Ha már Keselyűs felé tartunk, vagy onnan jövünk, szenteljünk némi figyelmet a hosszú nyílegyenes út mentén álló nyárfasor maradványaira. Valószínűleg ez az hazánk leghosszabb, legidősebb fekete nyárfákból álló fasora, Legnagyobb tagjának több mint 9 m a  törzskerülete, ezzel az egyik legnagyobb hazai példány.  A bárányfoki lehajtótól kb. 1 km-re találjuk Keselyűs felé. A fekete nyár hazánkban végveszélyben lévő fafajta, az újabban telepített nemesnyarak teljesen kiszorítják- főként a hibridizáció miatt- ezt a csodálatos fafajt. A fasor pusztulófélben van, elérte természetes életkorának végét. A történetéről itt olvashatunk.


6. A Keselyűsi-(Ásás)-Duna és a kosboros töltések




A keselyűsi csárda (ma már bezárt épülete) mellől indul ez a kis séta, és végig az aszfaltozott töltésen haladva kerül meg egy kis erdőrészletet a keselyűsi vadászház és az erdészeti központ körül. Főleg május elején ajánlhatjuk a kosborok kedvelőinek.  Bal kéz felől az erdő lesz, jobb kéz felől a Sárköz árvízmentesített területének háttérben a Szekszárdi-dombság, és a tiszta időben fel-fel bukkanó Mecsek. Kb. 1km után, ahol becsatlakozik észak felől a töltés, érdemes letérnünk az erdőbe az Ásás-Duna partjához, amit elbújva a fák közt találunk meg. Itt egy rövid történeti leírás is olvasható erről a Duna-ágról. Utunkat észak felé folytatva azon a töltésrészen haladunk, ahol márciusban az erdőszélen hóvirágpompa, május elején pedig a csodálatos és védett kosborokat is találjuk. Vigyázzunk rájuk, még véletlenül se tapossunk el egyet se! Március és augusztus vége közt érdemes a légteret is pásztázni, a legnagyobb valószínűséggel ezen a tájékon tudunk fekete gólyát megpillantani.  Újabb 1 km után az utunk a Keselyűs felé tartó úthoz ér, ezen újabb kilométer megtételével érhetünk vissza.

7. A Dunapart és a Forgó-tó



Egy gemenci kirándulások sava-borsa egy kis vonatozás. Az idén nyáron (május 1. és szeptember 28. közt)  rendszeresek voltak a kisvasút járatai Keselyűs és a Dunapart közt, sőt Pörbölyre is. Minden jel szerint ez jövőre is így lesz. A szombat-vasárnapi napi hat járat révén akár hosszabb időt is eltölthetünk a Duna parton, aminek látnivalóit vesszük most sorra.
A kisvasút megállója egy egykori fás legelő helyén van, ahol négy nagy tölgy áll. Itt kis turistaközpontot találunk esőbeállókkal, játszótérrel, asztalokkal, egyebekkel. Lemehetünk a Duna partjára is, ahol a hajókikötő található. (Képek itt.)
Északnak haladva néhány perces sétával érhetjük el a Gemenc leghíresebb vadászházát az 1920-as években épült érseki vadászkastélyt.  Ma már mi is megszállhatunk itt, a vadászati idényen kívül. Visszatérve a rétre megkereshetjük a tanösvény indító tábláját, és lemehetünk a Forgó-tói madármegfigyelőhöz. A Forgó-tó a Gemenc egyik leghíresebb, fokozottan védett tava. A tó számos vízimadárnak az otthona és táplálkozóhelye. Több védett vízinövény élőhelye, közülük kétségtelenül a tündérfátyol a leglátványosabb. Nyár derekán a tó nagy része sárgállik ettől a szép növénytől, ami felejthetetlen látvánnyá teszi.

8. Kerékpárral Lassiba és Pörbölybe



Ha valaki a Gemencbe készül, jól teszi, ha hoz kerékpárt. Legjobb, ha kocsival is tudjuk szállítani, így megspóroljuk a Szekszárd-Keselyűs távolság 13 km-ét, és ami még fontosabb, a városból kivezető, az M6-os autópályáig tartó nagy forgalmú, néhány kilométeres szakasztól is megkíméltük magunkat. A keselyűsi parkolóból indulva a sorompóval lezárt, dél felé tartó aszfaltozott töltésúton induljunk el. Végig sima, emelkedő nélküli, igen kis gépjárműforgalmú úton kerékpározhatunk egész Pörbölyig, sőt akár Bátáig is. Ennek a kerékpárútnak nem nagyon van párja e kis hazában, talán csak Bédán találunk ilyen jókat, vagy a Fertő-tó körül.  Nyári rekkenő hőségben viszont nem ajánlható.Annál inkább hajnalban, amikor jó valószínűséggel találkozhatunk disznóval, szarvassal.
Első megállóhelynek a 6. útnál említett Keselyűsi (Ásás)-Dunát érdemes választani. Aztán az indulástól kb. 5 km-re lévő szomfovai pihenőhelynél érdemes megállni, és megnézni a nemrégiben a Gemenc Zrt. jóvoltából felszentelt emlékkápolnát.  Tovább haladva  a töltésen újabb 5 km után érjük el a lankóci gátőrhazát, ahol a műemléki védettség alatt álló szivattyúházat, valamint a vízügyi múzeumot találjuk. Mindkettő előzetes bejelentkezés és egyeztetés után látogatható. Legkülönlegesebb látnivalói a múlt század húszas éveiből származó dízelmotoros szivattyúk.



Újabb 2 km után kell letérnünk Lassi felé, amit a töltéstől fél kilométeres földes úton érünk el. Lassi régen révátkelő hely volt a Dunán, csárdája fontos találkozási pont. A csárda egykori épületében nemrégiben megújult halászati múzeumot rendezett be  a Gemenc Zrt. Körülötte játszótérrel, padokkal, esőházakkal szabadidőközpontot találunk. Itt érdemes letenni a kerékpárokat, és a 2,2 km hosszú Molnárka tanösvényt végigjárva Malomtelelőbe gyalogolni. Ez a tanösvény lett 2014-ben az "Év tanösvénye". Az egykori Malomtelelő-tó közelében pedig egy nagy kilátótoronyba is felmászhatunk. Visszatérve a töltés útjára 6 km múlva a Pörbölyi Ökoturisztikai Központot érjük el, sok-sok látnivalóval, kiállítással, vadmegfigyelővel. Mindent végignézve akár egész napos túrává is fejleszthetjük utunkat, különösen úgy, hogy az 55-ös út másik oldalán a Nyéki-Holt-Duna Tanösvényt is felfűzzük, vagy lehajtunk a Bátai-Holt-Duna partjára, (5,5 km)vagy - szinte már sportbabérokra törve-,  Bátát is elérjük.(10,5km). Báta önmagában is megér egy napot, hét múzeuma és kiállítóhelye van, és akkor még nem is beszéltünk műemléktemplomairól. Bátáról visszafordulva Szekszárd felé az idefelé vezető úton 29 km-t tekerhetünk Keselyűsig, 42 km-t Szekszárdig.

9. Kerékpárral Érsekcsanádra és Bajára



A keselyűsi parkolóból induljunk most is. A Sió-zsilip hídján keresztül 4,5 km múlva találjuk. Bóni-fokra a letérőt. Bóni-fok egy kis dunai üdülőtelep. Ide lehajtani elsősorban azért érdemes, mert kicsit időzhetünk a Duna-parton. Visszatérve a töltésre, 1,5 km után érjük el a csaknem kilométeres Szent László hidat..  Érdemes kis víz esetén a Bács-Kiskun megyei oldalon lehajtani a Dunához is. Kellemes fövenyes part fogad minket, persze csak kis víz idején. A hídtól 4,5 km-re lévő Vajas-foknál is érdemes megállnunk, ahol a gátőrház mellett néhány padot is találunk. Innen a Vajas-fok melletti alig jelzett tanösvényen tudunk végiggyalogolni a Duna partig. Visszatérve a töltésre 7,4 km múlva érjük el az érsekcsanádi Duna-partot.Itt fő látnivalónk az érsekcsanádi szivattyúház és védelmi központ, és persze a révnél lévő csárda, ahol egyesek szerint az ország legjobb halászlevét főzik. Ha időnk engedi, Bajáig is eljuthatunk. Beszámoló az útról itt és itt.

10. Kerékpárral Taplósra



Taplóst a palánki Sió-hídtól induló töltésen célszerű megközelíteni. Itt a töltés ugyan nem aszfaltozott, de azért kerékpárral jól járható, legfeljebb az M6-os környékén lehet esetenként sáros. A holtágat 4,6 km-re találjuk Palánktól. A 6,4 km-re lévő Suvatást sem szabad kihagyni. Ez a Tolnai-Holt-Duna Gemencbe benyúló része. A holtágak körüli gyep is igen értékes, amit a nemzeti park nyája tart karban. Sokszor voltam már itt, szinte mindig rabul ejtett ez a vidék.A töltésen egyébként egész Keselyűsig eljuthatunk, ha letekerünk 19 kilométert.