2013. december 28., szombat

Karácsonyi túra az ősök emlékére: Ófalu-Ohfala környékén


Ahogy azt meghirdettük, beteljesítettük. Ma unokabátyámmal elmentünk karácsonyi túránkra az "Ősök emlékére". Tavalyi társainkat, Pósfaiékat a messzi Vasba szólította a kötelesség, így ketten teljesítettük a túrát, ezúttal Ófalu környékén. Indító képünk egy présház, jellegzetes sváb esztergált-faragott oszlopokkal.

Az ófalusi temető

Kilátás a Kálváriáról. Ködös időben indultunk.Vegyük észre, hogy a faluban mennyi új tető van. Zsákfalu,  331 lakossal, meredek dombok közé beszorítva. Az ember egy lepukkadt, reménytelen falut várna ide is, de nem ezt találja. Rendezett falukép, felújított épületek és műemlékek, rend és tisztaság mindenfelé. A falu lakososainak túlnyomó többsége ma is német nemzetiségűnek vallja magát, de a fiatalok az utcán már itt is magyarul beszélnek.

A Kálvária felett már kisüt a nap.

A Stahberichre (Kő-hegyre) mentünk fel. Kilátás a Kalchtal (Meszes-völgy) felé.

Kilátás a Kalchtal másik felére.

A vadászház felé tartó villanyvezetékeken is irdatlan mennyiségű a madáretető(?). Racionális magyarázatot nem találtunk ezek nagy számára.
"Valójában ezek  fészkelő odúk, ilyeneket vércséknek és csókáknak raknak ki. Mifelénk (értsd az Alföldön)jó néhány ilyen vércse-csóka telep van. Azt nem tudom, melyiket akarják azon a dombos területen megtelepíteni." (Pósfai György kiegészítése)

Kilátás a Stahberichről nyugati irányba.

Ez a téma az, amit az amatőr természetfotós szinte már mániákus kötelességtudattal mindig megörökit. 

Ez is közhelyes téma az amatőr természetfotós számára: napfény szűrődik át a  ködös erdőben

A csonka Hessz-kereszt

"Etnoollalológiai leletek", azaz piros fazekak a ritkább fehér és sárgás fajtából. 

Uzsonnánk. Vegyük észre, a hagyományos sváb terítőt, benne még nagyanyám monogramjával. A hagyományos sváb ételek közül megint csak Faulte Käse-t hoztam. A többi karácsonyi maradék. Szintén kiemelésre méltó az egyik pálinkásüveg. Ez az 1970-es években a Mosel-vidékéről érkezett a családunkba. Azt nem kell mondani, hogy ez akkoriban milyen kultikus tárgy volt. A Kröv-Mosel motívumról, az elfenekelt gyerekről  itt lehet bővebben olvasni.

Melegen sütött a nap, tavasziasan énekeltek a cinkék. 

A Héthárs pihenó

A bodobácsok is kijöttek napozni ebben a szép időben

Azt mondani sem kell, hogy az illatos hunyorból rengeteg volt mindenfelé.

Utunk legszebb fája, a mészkemencei tölgy volt, 420cm-es törzskerülettel

A mészkemencei vadászház, a Mecsekerdő Zrt. egyik különlegesen szép és hangulatos vadászháza, ami nem csak vadászoknak áll rendelkezésre, hanem minden pihenni vágyónak. Részletek itt.

A vadászház névadója, a mészkemence (Kalkofen). Ebben az 1950-es évekig égettek meszet. Hosszú időn keresztül az ófalusi Till családé volt, az utolsó mészégető mester Georg Jungnak hívták. Egy kis ismertető tábláról tudhatjuk meg ezeket.

Klasszikus piros fazék. 

Karolinmajori harangláb. Karolinmajor Ófaluval szomszédos völgyben elterülő pár házból álló kis majorság volt, ma Ófalu része.

Itt akad egy-két elhagyott ház is. 

Az eszterpusztai templomrom. Nekünk is feltűnt, hogy tekintélyes része a föld alá került. K.Németh András szerint pedig egy teljes emeletnyi rejtőzhet a föld alá.

A torony belülről

Az Ótemplomi-laposnak nevezett rét.

A rét szélén is tömérdek illatos hunyor. Az írja róla a terra.hu hogy februártól áprilisig virágzik. A novenyhatarozo.info szerint március-áprilisban. Az elmúlt 4 év tapasztalata alapján mondhatom, hogy gyakorlatilag novembertől áprilisig virágzik. 

Igen érdekes dolgot láttunk, amit nem tudtunk megmagyarázni. A Goldgrund felől csörgedezik egy teljesen jégmentes patak. Amint kiér a rétre, oldalirányba elcsordogáló ágai a napos réten is fagyottak úgy, hogy már napok óta dölnek meg a meleg rekordok.

Goldgrund pusztai istálló.Nyáron jártam már itt.

Ilyen most belülről a Perczelek egykori présháza

A 20.század eeljén épült présház szerkezetileg még jó állapotban van, de teljesen elhanyagolt. "Élet" nyomait még nagyjából az 1970-es évekig találtunk benne.

Visszaérkezve Ófaluba. Szt. Vendel szobra 

Kereszt dombokkal.

Másik kereszt a faluban, drótokkal

Egy asztalosmester fachwerkes műhelye

A nyár óta újrazsúpozták a német nemzetiségi tájházat

Szürkemarha gulya a falu határában. összesen kb. 14 km-t mentünk. Kellemes túra volt, sok-sok beszélgetéssel megidézve a sváb múltat és sok minden mást is. Unokabátyám blogbejegyzését itt olvashatjuk. 

2013. december 27., péntek

A Dög-tó környékén

Ma elhatároztam, hogy hajnali madárleső röptúrámat új helyen ejtem meg. Így esett a választásom a Dög-tóra, ami szintén gyorsan megközelíthető. Hajnali kép a Sió-zsilipnél. Két varjú és két szürkegém.

Az egyik gémet becserkésztem.

Ez a Dög-tó. Nem olyan szép, mint a Sáros. Az idő is szürke, ronda volt, még szemerkélt is egy kicsit.

Egy kicsit elidőztem a parton, de a kárókatonák intenzív vonulását nem számolva nem sok érdemi dolog történt.

Így aztán elindultam a "Telefonos"-tavak déli végéhez, ami a Dög-tótól nincs is olyan messze

Mi is kacsát ettünk karácsonyra, csak mi nem a nyakát, hanem inkább a mellér szeretjük.

Húznak a vadlibák. (Nagy lilik)

Nagy kócsag


2013. december 25., szerda

Év végi összesítés

Az idei év több nagy dendromán szenzációt hozott. Az év azzal indult, hogy Kalotás Zsolt és Vincze Bálint megtalálta a legnagyobb füzet, majd kétségtelenül a legnagyobb idei szenzáció, a legnagyobb fa, a Móric-Duna menti nyár hitelesítése következett.. Aztán októberben a Bakonyi Dendromán Találkozón meglett a legnagyobb bükk , vadcseresznye  és vadkörte is.  Az én dendromán "eredményeim" az idén elhanyagolhatóak voltak.
Az idén kb. 170 bejegyzés lesz, tavaly 186 volt, minimális a visszaesés. Ennél sokkal jelentősebb a látogatottságbeli zuhanás. A tavalyi 45 ezerrel szemben az idén várhatóan 39 ezer körül alakul csak a látogatottságom. Ez is mutatja, hogy" elfáradt" ez a blog. Gyakorlatilag januártól folyamatos volt a nézettségi csökkenés, amit a nagy nyárfa körüli szenzáció átmenetileg elkendőzött, és ez szeptember-októberben az idén kiemelkedő látogatottságot hozott, de novembertől visszatért a régi trend.
A leglátogatottabb idei bejegyzés  a már említett Móric-Dunai nyárfa hitelesítéséről szóló volt. Ez gyakorlatilag két hét alatt a nézettségi örökranglistám élére ugrott. Rengeteg Facebook megosztás született rá, és némileg önálló életbe is kezdett. Ezzel az oldalkeresési források közül  a Facebook (persze messze lemaradva Google-kereső mögött) feljött a második helyre.  Ez mutatja, hogy a Facebookon lehetne továbbterjedni, de nem hiszen hogy erre szükség lenne, hiszen nem érzem feladatomnak a mindenáron való nézettségnövelést. Aki akar, úgyis megtalál.
A második leglátogatottabb idei bejegyzés nagy meglepetésemére az "ollalológiai alapművem" lett.Ezt a már említett dunaszentgyörgyi legnagyobb fűz megtalálása követte. Az örökranglista második és harmadik helyét ezektől függetlenül még mindig a Gemenc történetéről írt két régi, 2010-es bejegyzésem követi.
Az idei év fontos eseménye volt a fényképezőgépem lecserélése. Július óta a korábbi olcsó kisgép helyett egy igényesebb Sony Hx 200V-t használok, aztán váratlanul szeptembertől egy komoly SONY A700-as is hosszabb időre hozzám került egy fotós barátom jóvoltából. Sokat vártam ettől a technikai megújulástól,  de mindez hiábavaló, ha az ember nem tud lélekben és lehetőségekben megújulni. Márpedig ez a helyzet.
Novemberben ért kellemes meglepetésemre az a hír, hogy a Gemenc Zrt.-nek "szándékai vannak" velem, aminek jóvoltából megszületett az a kis mű, aminek borítóját ide bemásolom.


A Gemenc Zrt. jóvoltából tehát megjelent életem első (és minden bizonnyal utolsó) fotóalbuma. Köszönet nekik, különösen Csontos Péternek, aki művem megjelenése körül sokat serénykedett. De egészen más szempontból köszönet illeti Pósfai Györgyöt is, aki "megfertőzött" engem a dendrománia lélekemelő szépségével, ami nélkül ez a könyv nem jött volna létre.
Ez a kis album azt hiszem  egyfajta lezárása és összegzése a szerény "életmű" egy részének.. A következő gemenci fejezeteket  már mások fogják írni. Azok a lelkes, ifjú Gemenc-kutatók (Szombathelyi Gergely és felesége, valamint Tóth Gábor), akik sorra találják a nagyobbnál nagyobb fákat, és amiket én alig győzők "utánuk találni". Övék a jövő,és ez így van rendjén.
Boldog karácsonyt és újévet kívánok minden olvasómnak!


2013. december 20., péntek

Zúzmara, köd, napfény

Egy testnevelő kollégám -ki futóedzéseit a szekszárdi dombokon tartja- szólt, hogy ma menjek fel a szőlődombokra, mert csudadolgokat fogok látni. Vastag zúzmara rakódott a fákra

Arra gondoltam, hogy egy tisztességes erdő milyen gyönyörű lehet most, ha ezek az egyszerű fácskák ilyen megkapóak, ezért  az irányt a rég látott óriás-hegyem felé vettem

A Gurivica környéki erdőkben azonban nem volt ekkora zúzmara a fákon

Januárban már volt hasonló.

Az Óriás-hegy felé bandukolva a köd fölé értem

Itt már a nap leolvasztotta a fákról a zúzmarát

Jó volt hosszú hetek után meglátni újra a napot.

Mire felértem, már alkonyodott

Az alig 300m-es dombocska alatti ködtengerbe merült el Szekszárd

Vadföld

Az északi oldalon megmaradt a zúzmara