2013. június 2., vasárnap

A Forgó-tói-tanösvény

Végéhez közeledik a Gemencben a Forgó-tói-tanösvény kialakítása. A Gemenc Zrt.  nagyszerű munkát végzett, és egy  látványos tanösvényt hoztak létre. Ennek az a része látható a képen,  ami a Forgó-tónál lévő madármegfigyelőhöz vezet.

Csendes volt az utóbbi idők nagy esőitől hatalmasra hízott tó.

Part menti füzes

Nagytotál a tóról

Nem kell gumicsizmában caplatni.

A fákat ismertető táblácskák még egy-két versidézetet is kaptak, ami külön kedves szívemnek. A fűz versikéje Verlaine-től:
A tó dereng , mint mély tükör,
S mélybe reng vén fűzfa törzs.

Rucaöröm is akad...

...és sulyom is

Újabb kanyargós hidacska egy fok fölött. Még egy ismertető tábla felragasztása és a jelek felfestése van vissza.

Még egy hosszabb híd vezet át egy vizenyős árkon.

Nagy örömmel nyugtáztam, hogy itt megadják Pósfai György Dendromániájának a kellő
tiszteletet

A Duna part legnagyobb tölgye

Jön a Duna. Reméljük, közelgő árhullám nem tesz majd kárt a létesítményekben.

A legszebb listás tölgy. 

A négy nagy tölgy.(Na jó, csak három látszik.)  A tanösvény innen, a kisvasút Duna parti megállójától indul. Jó lenne, ha a tanösvény nemcsak innen, hanem a Vonal-úton is megközelíthető lenne, gyalogosan. A tölgyek is kaptak egy ismertető táblát. Erről nem csak azt tudjuk meg, hogy korábban itt fás legelő volt, és hogy kettő fa is rajta van a Pósfai-féle listán, hanem a tábla emléket állít Hódi István erdész tettének is, aki 1960-as években azt az utasítást kapta, hogy a rakodó bővítése miatt a fákat vágassa ki. Ő ezt megtagadta, a bővítésből amúgy meg nem lett semmi, a fák pedig megmaradtak.
A tölgyek egy Tóth Árpád versikét kaptak:
Minden vén tölgy egy víg, élő titán:
Emeli barna karját
Frissen az áldott égbe,
A szent, illatos, teli kékbe,
S rengeti fürtjei zöld zivatarját.



Vénic szil. A versikéje Illyés Gyulától A Szil és a Szél utolsó versszaka:

...Elült a szél, s a büszke szil úgy állt:
legyőzte - mindörökre! - a halált.
S hat hét múlva egy őszi szellő szóra
minden levelét önként sárba szórta.

A fátyolka néválcával próbálkozik.
Szinte szentségtörés ennyi nagyszerű vers után, de én is idétlen verseben összefoglalom a mai utam legfőbb tanulságát:
Megmondta azt Pósfai György,
Duna partján áll nagy tölgy.
Ámul rajta férfi s hölgy.
Friss:
Költészetem nem maradt hatástalan,é s máris megszületett egy teljesítményemet megfelelően értékelő vers is:
Elmúlik egy emberöltő,

Míg még egyszer testet ölt Ő:
A páratlan fűzfaköltő.