2013. január 26., szombat

A Fekete-kút a Sötétvölgyben

A Sötétvölgy

Kutyám érdeklődve nézi a modernista stílusú hóembert

Szokatlanul pofás híd került a Fekete-kútból csordogáló erecske fölé

A Szekszárdi-dombságban az ember megtanulja becsülni  a 300-as tölgyet is

Téli csendes víz

A Fekete-kút melletti kopjafára az elhunyt Tolna megyei természetjárók nevei kerülnek fel. A Fekete-kút szép környéke sokkal csendesebb és eldugottabb, mint a Haramia-forrás környéke. Alkalmas hely egy kis csendes elmerengésre. 

A Fekete-kút löszvölgye

Erdei kukucska

A Kakasd feletti dombokról szép kilátást reméltem a Mecsek felé, de ködös volt az idő.

Itt járt a kaszás

Kakasd

2013. január 19., szombat

A Sötétvölgyi-horgásztó körül

Ezen a hétvégén nem mentem hajnali túrára. Nem is jött össze semmi normális túra, ami bizonyítja, hogy csak a hajnali röptúrának van létjogosultsága.

Kereszt

A tó a kakasdi löszplatóval.

2013. január 13., vasárnap

Új látogatók a cinkegolyón

Barátcinke

Őszapó

Szekszárdi szőlők közt


A Remete-szurdik löszfalai közt kapaszkodunk fel

Városom. Tulajdonképpen jó hely. Nyugodt kisváros, de néha azért be-be törnek egy-két helyre, hogy az idill ne legyen teljes. A bora egészen elsőrangú és párját ritkító, ennek megfelelően kultúrája is egy kicsit löszös, de ha akarom, akár barokkos is.Egészen kiváló költőket (többet is) és írót adott, akik mind szerették, de el is hagyták. Tíz perc alatt autóval olyan jó helyeket érhetünk el, mint a Hollósi-tanösvény,vagy a Sió-töltés a Sárvíz holtágakkal, a Szilágyi-Bárány- és Borrév fokok vidéke, negyed óra alatt elérhető már a Sötét-völgy vagy Keselyűs Belterületen is kínál látnivalókat, például a szurdikokat, amelyekben rögtön védett növényt is találunk.
Kilátás a Csatári-völgyre

Lassan alkonyul. Háttérben a Mecsek vonulata. Ez is csak 30 km Szekszárdról, fél óra autóval.

Mégis ritkán jutok el oda.

2013. január 12., szombat

Keselyűsi téblábolás

Szokásos kora reggeli indulás a keselyűsi  nyárfasoron át

A megye legnagyobb nyárfája

Kárókatonák a Holt-Sió melletti nyárfasoron.

Jég. A Duna áradása által visszaduzzasztott Sió nagy terültetek öntött el , némileg megváltoztatva útiterveimet. Még nagyobb befolyásoló tényező volt az élénk vadászati tevékenység. Egyik irányba elindulva féltucatnyi vonuló vadász látványa késztetett eredeti tervem átgondolására. Másik kiszemelt célpontom irányából sorozatos lövések hangja érkezett. Így maradt a Sió-töltés környéke a Kéktúra mentén, ami sok izgalmat nem ígért, de legalább biztosabbnak tűnt, gondoltam.

A Sió-töltés reggeli fényben

Hatalmas csapatokban repültek a Gemenc belseje felé a kárókatonák

Egyik kedvenc gemenci helyem a Sáros partján

A magas vízállás a Sáros környéken is érezhető volt

Régi fokok teltek meg vízzel

Téli bagatell

180 fokos panorámakép a sárosi kedvenc helyemről a listássá érett fűzzel

Egymást követő "rétegek ":a vetésben legelésző őzek, a keselyűsi fasor, a szekszárdi ipartelep, a Szekszárdi-dombság, és leghátul a Zengő.

A Duna-vonalát követve hatalmas csapatban húznak el a vadlibák.

Nem jöttem rá, hogy a Sió parton ki és miért gyújtott első osztályú  tölgyrönkökből ekkora tüzet, és láthatóan még táplálni is fogja azt. Talán valami vádászrítus helyszíne lesz ez a kis rét? 

2013. január 6., vasárnap

Gemenci hódok

Reggeli indulás a keselyűsi nyárfasoron

Ingovány

A "történelmi jelentőségű" felvételem. Először láttam hódot a Gemencben, ráadásul nem is egy fokozottan védett helyen, hanem ott, ahol pecások sokasága is megfordul. Feleségem kissé epés megjegyzése szerint a Loch Ness-i szörnyről jobb felvételek készültek, de azért én így is elégedett vagyok vele, figyelembe véve azt, hogy milyen kevés fény volt még, és azt, hogy milyen kis hitvány fényképezőgépem van.

Itt már bekanyarodik

Aztán felült egy ágra, nekem sajnos éppen háttal, aztán majszolt valamit. Én már ekkor hason feküdtem és kitámasztva exponálva próbáltam jobb felvételeket csinálni. Aztán vízbe vetette magát és eltűnt.
1996 szeptembere és 1998 októbere közt Ausztriából Bajorországból és Lengyelországból összesen 32 hódot telepítettek a Gemencbe, 10 különböző helyre. Ezeknek a fele  rögtön elhagyta a telepítés helyszínét, egy -két év múlva ez az arány már kétharmadra nőt. A Gemenc területén 2004-ben már csak 7 család élt. Az elvándorlás főként a Dunán történt, Horvátország felé, de Csörge-tavat is emlegettem már ebből a szempontból. ( A korai időkben  Bozsér Orsolya kutatta a gemenci hódokat, aki ezt követően Norvégiába ment férjhez, a kutatást másokra hagyva.)  Akinek szerencséje volt, az a szeremlei Sugovicán, a Pandúr-szigeti komp környékén, vagy a bajai Vén-Dunán, a keresztgát közelében figyelhetett meg hódot, leginkább a csónakból való horgászat közben. A lecsökkent állományszám indokolta azt, hogy újabb telepítések történjenek. Ekkor a Sió árterében, illetve a taplósi részen, a Bátai- Holt-Dunában,  a Ferenc-tápcsatornában, valamint a karapancsai és a bédai erdőrészekben engedtek szabadon újabb példányokat. Az előző hibás telepítésekből is tanulva, ez  már sikeres akciónak bizonyult, és az állomány stabilizálódott. Persze ekkor is voltak nagy elvándorlók, akadt olyan is, aki a Sió-Kapos vonalon hagyta el a vidéket. Időnkét sajnos egy-egy varsába is keveredik és megfullad, mert csak kb. 15 percet bír ki víz alatt.(Ezeket az érdekességeket Dombi Imre természetvédelmi őrtől halottam.)

Télre megtelik a Gemenc kárókatonákkal

A holtág vége

Aztán visszaültek a kárókatonák, (vagy ezek mások)

Ezeket csak rágicsálták a hódok

Fakusz kúszik  fán

Ezeket ki is döntötték

Jég

2013. január 5., szombat

Sárdagasztás Bátaapáti körül


Hajnali indulás Bátaapáti felé. Lassan feljön a Nap a Szálkai-tározó melletti dombok fölé

Bátaapátiból a Kéktúrán indultam el, de az éjszakai esők miatt erősen felázott földúton alig tudtam haladni. Így nyílegyenesen keresztülvágtam egy csenevész kis erdőn a domb gerince felé. Nagy füves tisztásra értem ki, ami most
birkák legelője. Régen errefelé voltak a híres apáti szőlők. Szép kilátás volt innen a Szekszárdi-dombság irányába. 
A domb gerincen viharos szél fogadott. Vagy 8-10 holló különös, furcsa táncára lettem figyelmes. A jelenséget nem tudtam másként értelmezni, csak úgy, hogy a hollók egyszerűen játszadoztak az erős szélben. A völgy mélyén messzire repültek, majd feldobták magukat, és hagyták sodortatni magukat a széllel. Ezt jó párszor megcsinálták. Végül én untam el  az egészet és csontig hatoló hideg szélből a fotóim elkészülte után szélvédett helyre mentem.

A Zengő a dombtetőről

A Dobogó és a Somlyó ugyanonnan. Az egykori szőlők helyén dúsan terem a galagonya, piros termése beszínezi a tájat.

Nagylátószögű panorámakép egy vadlesről. A Geresdi-dombság egyik legfőbb élvezeti értéke kétségtelenül az, hogy helyenként nagyszerű kilátást nyújt a Mecsekre. 

A másik irányba a Geresdi-dombság erdőkkel borított lankáira látni.  

Meredek domboldalak közt ereszkedtem le a kék kör turistajelzésen.

Terepjárók az üveghutai erdészház körül. Leérve egy hajtóvadászat közepén találtam magam. Az első vadász a sárban ácsorogva, puskáját egy fának támasztva várt. Köszönésemre ironikusan kioktató stílusban utalt arra, hogy a kutyát pórázon kéne vezetnem az erdőben. (Addigra ebem, -igazi jó nevelt háziállatként- már szorosan  a lábaim mellett sétált, nem úgy előrerohangált, mint az előző képen.) Én hasonló, ám tényszerű válaszommal rövidre zártam a beszélgetést, aminél azért sokkal rosszabb hangulatú, és kioktatóbb stílusúra számítottam. Attól tartottam, hogy nem csak túrám, hanem esetleg a létezésem jogszerűségét is meg fogja kérdőjelezni. (Ezekbe azonban nem tudott volna belekötni.)
A második vadász a vadlesben ült. Vadászoknak mindig jó előre, hangosan és udvariasan köszönök. (Ösztönösen kialakult bennem a kisebbrendűség érzése.) Erre rövid elismerést kaptam a túraszenvedélyemet illetően. A hamar kialakult pozitív hangulatban rövid beszélgetés keretében megtudtam, hogy az Egresmenti Vadásztársaság hajtóvadászatának a közepére csöppentem bele. Szerencsére a közepére hely szerint, és nem időben értendő, mert a hajtók még nem kezdték meg a vadak űzését. Belegondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha fél órával később érek ide.( Mire a völgybe értem kb. 9 óra volt)  Az ilyen esetek kivédésére milyen jó lenne, ha a vadásztársaságokat köteleznék arra, hogy a honlapjukon jó előre tegyék nyilvánossá, hogy hol mikor és mennyire időre szerveznek vadászatokat. Találtam erre jó példát is, persze Budapest környékén.