2012. november 19., hétfő

Ismét Üveghután

Nem könnyen nyugszom bele abba, hogy egy falu -egy torony kivételével-
60 év alatt egyszerűen eltűnik a föld színéről. Ezért ma ismét kiugrottam
 Üveghutára. Előtte gondosan áttanulmányoztam régi és új térképeket,
hol kell a temetőnek lennie, legalább ezt megkeresem.

Menet közben nagy juharok és tölgyek  csábítottak el. Dendromán szempontból
több potenciált érzek a Geresdi-dombságban, mint a Szekszárdiban, annak
ellenére, hogy listás fát most sem találtam. 

Ezt látni a régi temető helyéről. A temetőnek tényleg nincs semmi nyoma.
Csak beerdősödött teraszok halvány nyoma utal arra, hogy hol volt régen.

Az őszi erdő a Hutai-magaslat megmászására csábított

A Véméndi-erdők a Hutai-magaslatról. Ezek a dombok is éppen csak elérik
a 300m-es magasságot, de sokkal komolyabbaknak néznek ki, mint a
szekszárdi löszdombok, mert mégiscsak alapkőzet alkotja őket, abból is az
ország legrégibb kőzetei, a gránitok.

Méretes cseresznye a jobboldalon.