2012. június 30., szombat

Lengyeli "ellenőrző" út

Hivatalos dolgaim közt kis szünetet engedélyezve beugrottam a lengyeli
kastélyparkba. Főként az izgatott, itt milyen a mamutfenyők állapota.
Ezen a "nagytotálon" is látszik, hogy a kisebbiken helyenként megjelentek
a száraz ágvégek. A nagyobbik is hasonló formát mutat.

Ez a nagyobbik

Egy kis cédulkára felírtam, hogy mekkora a nagyobbik kerülete, de ezt a
cédulkát elvesztettem. Több, mint egy hete jártam itt, de ha jól emlékszem
545 cm volt. Azt tudom, hogy leellenőriztem, és mindenképpen listás lenne.

A két vérbükk közül a kisebbik bevégezte. A nagyobbik gyarapodott, de már
nem emlékszem mennyivel. A középső, fő ága derékba tört, de oldalágai még
dúsan hajtanak.

Néhány fa kis táblácskát is kapott. (C betűs lepke)

A falu hűvösebb mikroklímája miatt a park fenyői lettek a legszebbek.
Kaukázusi jegenyefenyők

Duglászfenyők

2012. június 25., hétfő

A középkori Sárköz folyói

Ma Sárköznek egyetlen egy folyója van, ez a Duna. A középkorban azonban nem ez volt a helyzet, hanem  öt jelentősebb  folyója is volt: A Sárvíz, a Báta, és  három jelentősebb Duna-ág.(Kis-Duna, Keselyűsi-Duna, Nagy-Duna) Nézzük meg mi maradt ezekből.
Marsigli 17.sz.végi-18.sz.elején készült térképe.

Mikoviny 1742-es térképe a Sárköz nagy folyóival, ami a Báta és a Kis-Duna
közt egy másik ágat is ábrázol
Böhm 1772-es térképe a Sárköz nagy folyóival. Ez már nagyon pontos
térkép. Érdekes, hogy a Kis-Duna már nem volt kapcsolatban a Nagy-
Dunával az északi végén. (Térképek forrása a hungaricana.hu)

A Sárvíz
A Sárvíz történetéről és a ma fellelhető állapotokról már évekkel ezelőtt készítettem egy kis összeállítást a CsaTolna honlapjára. Blogomban is írtam már róla. Szekszárdtól északra tehát még fennmaradt egy-két holt medre. Szekszárdtól délre azonban ma szinte nincs nyoma.A Szekszárdi-Séd patak medre haladhat az egykori Sárvíz medrének helyének, délebre a Szekszárd-Bátai főcsatorna, majd pedig a Lajvér-patak.
A Gemenc történetéről szóló részben azt írtam róla, hogy a középkorban egészen Fehérvárig  hajózható volt. (Más források csak Szekszárdig említik, de ez nyilván időszakonként változhatott.) Igen jelentős volt tehát a szerepe, és a legjelentősebb sárközi települések (Báta, Szék,(Cikádor), Ete, Szekszárd) a partján feküdtek. A Sárvizet semmiképp se úgy képzeljük el,mint egy nyílegyenes folyót, mindig is rengeteg ágra szakadt, és a mellette futó Bátával pókhálószerű szövevény, fokok, erek és oldalágak tucatjai kötötték össze, ahogy azt Mikovinyi térképén is láthatjuk.

A Báta
A Báta a Dunából kiszakadó oldalág volt. Közös a neve a Sárköz déli részén található településsel, amit gyakran hívtak Bátafőnek is, mert itt érte el a Báta folyó -akárcsak a Sárvíz- a Dunát. A római Alisca, és a középkori györkei vár is annak köszönheti létét, hogy a Báta is hajózható volt. Alisca és Györke vidékéről már készítettem blogbejegyzést.A Bátában északon ma is sok a víz, kiöblösödő részei tószerűen fennmaradtak.  A Báta elnevezést Bátaszék környékén felváltotta a Pösze.
A Báta Őcsény közelében
A Báta Őcsénytől délre már elveszti minden szépségét. Medre egyesül a
Szekszárdi-Séddel és unalmas csatornaként kígyózik dél felé, hogy aztán
Bátaszék alatt visszatérve középkori mederhelyéhez, Bátánál elérje a mára
már holttá vált Dunát.
A Lankóci-Kis-Duna
A  Kis-Dunánál nemrég jártam. Őcsény határában most száraz a medre, de délebbre összeszedi magát, Decsnél már van benne kis víz, és a gemenci töltést a elérve a lankóci gátőrháznál már szinte folyócska benyomását kelti. Visszafolyó-Dunának is nevezték, mert nagyobb víz idején  Duna felől vissza fölfelé nyomult benne a víz, annyira kis esésű volt.
A Lankóci-Kis-Duna Decs határában.
A Lankóci-Kis-Duna a Gemenci töltés előtt a 2010-es csapadékos évben.
A Keselyűsi (Ásás)-Duna
Itt foglalkoztam vele


A nagy Duna
A nagy Dunával most nem foglalkozok. Nyilván a történelmi nagy Duna a Tolnai-Holtág, Sió, Decsi-Kis és Nagy-Holt-Duna, Grébeci- , Rezéti-, Csertai- Káposztás-,Vén-Duna vonalon kereshető.

Elérkeztünk végre a fő kérdésünkhöz:
Melyik Duna-ág volt középkorban a fő meder és melyik a  megyehatár?
Az első kérdéssel kapcsolatban a következő megállapításokat tettem korábbi bejegyzéseimben:
A középkorban a fő Duna-ág a maitól jóval nyugatabbra húzódott. Ezt egy korábbi bejegyzésemben a mai Lankóci-Kis-Dunával azonosítottam.

Ennek alátámasztására a következő érvek hozhatók:
1. Lázár-deák térképe . Lázár-deák térképe a Sárköz környékét alapvetően helyesen ábrázolja. A Sárvíz, az egyes települések elhelyezkedése helyes, megfelel a mainak, és a történelmileg igazoltnak. Információi  az adott helyről valószínűleg helyesek voltak. Ez alapján feltételezhetjük, hogy tudatosan rajzolta nyugatabbra, - azaz Bajától jelentősen nyugatra-  a legszélesebb Duna-ágat, míg Baja szomszédságában csak a vélhetően a Vajassal azonosítható oldalág húzódik.
2. Ennél jelentősebb érvnek tekinthető  Sümegi József 1990-es évekre tehető kutatási eredménye, amit az alábbi képen teszünk közre. A jeles történész hosszú évek levéltári kutatása alapján készítette el a középkori Sárköz térképét, amit főleg a fellelhető középkori okleveles adatok alapján állított össze. Ennek a térképnek a számunkra legérdekesebb része az, hogy a fő Duna-ágat a Sárköz közepén ábrázolja. A vonalvezetésből megállapítható, hogy ez nagyjából a mai Báta  és a Lankóci-Kis-Duna közt folyt. Őcsény ettől a fő Dunától nyugatra fekszik, meglepő módon azonban Decs  keletre.  Az még meglepőbb, hogy Etét teljesen rossz helyre teszi. Asszonyfalvát is a Dunától keletre ábrázolja. Asszonyfalva kérdéskörére még visszatérünk. Ezzel  a térképpel teljesen egybevág Vass Zoltán -egyébként korábbi- eredményeket feldolgozó térképe.
3. K.Németh András, Andrásfalvy és mások szerint is a középkorban a mai Szomfova (Asszonyfalva)  már Bodrog megyéhez tartozott. Szomfova helyét régészeti megfigyelések bizonyítják, ez  ott van, ahol ma is található. Így  egy Duna-ág a mai Szomfovától nyugatra kellet hogy húzódjon, hogy ez a település a Duna Bodrog megyei felére eshessen, hiszen tudjuk, hogy Bodrog és Tolna megyét a Duna választotta el. Ez a középkori Duna szerintem a mai Lankóci-Kis-Duna, vagy valamiféle Sümegi-féle elődje kellett, hogy legyen.
Sümegi középkori Sárköz térképe (Forrás WMM Évkönyve XXI)
Vass Zoltán középkori Sárköz térképe is a Duna medret a mainál jóval nyugatabbra ábrázolja (Forrás: Bogyiszló története)

Ellenérvként a következők említhetők:
1. A mai Dunához közelálló Duna-ágat hozza fő mederként Pataki József alapvető monográfiája (A Sárköz gazdaság- és településföldrajza. Pécs, 1936). A Kis-Dunát is a maihoz közel álló helyen ábrázolja. Pataki azonban a nem a Duna-ágak lokalizálására helyezte a fő hangsúlyt, ezért Duna-ábrázolását nem tekintem sorsdöntőnek.Műve is bizonyos szempontból számos kérdésben elavult, hiszen az eltelt több mint 70 év alatt számos régészeti, történeti, levéltári eredmény is született.
2. Andrásfalvy Duna-mentéről szóló monográfiájában is megismétli lényegében Pataki térképét. Az ő adatai 18.századi térképeken alapultak, amik jóval későbbi állapotokról tudósítanak.Ezt visszaveti a középkorra is, a Kis-Dunát ugyan a mainál jelentősebbnek mondja, de nem fő ágnak.

A kérdés eldöntését magam is megpróbáltam, elsősorban régi térképek tanulmányozása révén. Az interneten vagy Mátrai Ildikó tanulmányában fellelhető régi térképek közül jó pár átnézése (Lazarius, Zsámboky, Mercator, Doetecum, Zündt, stb...) igen siralmas eredményt hozott. Ezek kis léptékű Magyarország térképek, nem a Sárközre koncentrálnak. A XVI-XVII.századi térképészek nem ábrázolnak kettős Duna-ágat, vagy összetett ág rendszert, a Duna és a Sárvíz feltüntetésével megelégednek, amelyek köré több-kevesebb  hibával különböző településeket tesznek. A gyakran neves térképészek közül senki nem járt a Sárköz környékén, másodlagos forrásközlések sorának tekinthetők csak ezek a térképek. Hans Siebmacher metszetei az 1599-es Tolnai-csatáról sem tekinthetők jobbnak ebből a szempontból.
Az első térképész aki járt is a vidéken az Luigi Ferdinando Marsigli (1658 — 1730) volt, aki a 17.század végi-18.század elei állapotokat rögzített térképein. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a 18. század elején már biztosan  a mai Duna közelében húzódott a főág. Ezzel összhangban van Mikovinyi térképe is, aztán a már sokat idézett Böhm-féle térképek sora is.Ezek azonban mind 18.századi állapotok, háromszáz évvel korábban egészen mások lehettek a viszonyok.

Az eredményeket összesítve a következő álláspontot alakítottam ki:
A Duna folyamatosan változó medre átgondolásra késztethet minket abból a szempontból, hogy kezelhetjük-e egységesnek azt a nagyjából 5-600 évet, amit középkornak nevezünk. Nyilvánvaló, hogy ennyi idő alatt a főmeder maga is változhatott. Nem véletlenül Werbőczy Hármaskönyve is foglalkozott azokkal az esetekkel, amikor birtokhatárok a folyómeder változásai miatt változtak, hiszen ezek évszázadokon keresztül megszokottak lehettek.(Werbőczy leszögezte, hogy ha egy folyó mederváltozása nem változtatja meg a birtokhatárokat.) A legtöbb adatunk a középkor végének időszakából van. Sümegi József, Lárár-deák és a Asszonyfalvára vonatkozó adatok alapján feltételezhetjük tehát azt, hogy ekkor a főmeder a Báta és a Lankóci -Kis-Duna vidékén húzódhatott. A török megszállás évszázada alatt azonban - a sorsukra hagyott gondozotlan fokok és egyéb vízműveknek köszönhetően  is- az elvadult tájban  a Duna fő medre áthelyeződött kelet felé.

Asszonyfalva kérdése:
Andrásfalvy, K.Németh, Pataki és mások is elfogadják a régi Pesthy-féle összeírásra adott azon válaszát a decsieknek, miszerint Asszonyfalva a mai Szomfovával azonos. Mátrai Ildikó azonban nemrégiben egy tanulmányt közölt, amiben a két település azonosságát elveti.  A kérdéskört már itt érintettem. Újra áttekintve a kérdéskört megállapíthatjuk, hogy Mátrai a forrásait nem idézi erről. A korábbi történészek okleveles adatokat csak Asszonyfalváról hoznak. Szomfova, vagy Somfova sem a középkori, sem a hódoltság kori ismert összeírásokban nem szerepel. Mátrai viszont a Kalocsai Érseki Levéltárban is folytatott forrásgyűjtést, amit a korábbi történészek általában nem tettek meg. Nyelvészeti szempontból az Asszonyfalva névből a Szomfova eredeztetése továbbra is problémás, de nem zárható ki teljesen. Így a kérdéskört továbbra is lezáratlanul kell hagynunk.

Séta az Almási-erdő környékén

Életem első búbos banka fényképe

A második. Összesen négy repült fel ebből a különlegesen szép madárból

Vadászemlék

2012. június 24., vasárnap

Högyész-Szálláspuszta

Egy derék 400-as kőris a Szálláspuszta irányába is  vivő Mucsiba tartó úton.

A helyi katolikus svábok  egykori jámborságának ékes bizonyitéka ez a kis
Strasskapelle Szálláspuszta szomszédságában


Útban a szálláspusztai tó felé.
A szálláspusztai környéki erdők legszebb, legtermészetesebb részei a tó
felé találhatók.

Rengeteg erdei pajzsika is tenyészik errefelé

A mesterséges pihenőtó. 2003-2004-ben létesítette a terület kezelője, a
Gyulaji Erdészeti és Vadászati Zrt.

A védett turbánliliomból már csak elvirágzott, vagy majdnem elvirágzott
példányokat találtam.

Az igazi meglepetés azonban ennek a tűzliliomnak a megtalálása volt.
A Bükkben él ennek a magashegyi, fokozottan védett fajnak egy populációja.
A Szigetköz erdeiben és élnek, de ezeket a szakemberek már kertből
kivadultaknak tekintik. Nyilván ez is egy ilyen kivadult példány lehet.
Szálláspuszta 1km-re, a Strasskapelle pár száz méterre van innen.
Mindenesetre szép látvány volt az erdő közepén, pajzsikák közt.

A Gyulaji Zrt. egy tanösvényt is létesített Szálláspuszta környékén, ahol
főként a fekete dió telepítések tanulmányozhatók

 Az őzek talán szeretik ezeket a biodiverzitásban nem, de kullancsban
jeleskedő erdőket.

Nagyon nagy lepkerajzás volt  kora reggeli napfényben.

Kilátás

A forrásvölgyi kis vadászház is fekete dió ligetben áll

A közönséges ökörszemlepkéből rengeteg szálldogált

Löszmélyút

Közönséges ökörszemlepke

A szálláspusztai erdész- és vadászház

2012. június 18., hétfő

A koromszói apátság romjainál

Jól jelezett turistaút vezet a Máza határában lévő egykori koromszói
apátság romjainál lévő feltáráshoz. A régészeti jellegű leírás a
másik blogomban.

A koromszói apátság domboldaláról szép a kilátás. Ez Györe falu.

Ez meg a mázai téglagyár, háttérben Izmény templomával


A rommező asztalokkal, padokkal. Az apátság romja nem 
különlegesen érdekes látnivaló, de a Mecsek lankáiról szép a kilátás,
és az erdőszélen változatos élőhely alakult ki, így érdekes rövid túra tehető
a helyszínre. És persze az a tudat sem hanyagolható el, hogy múltunk egy
több évszázados emlékénél járhatunk.

Egerészölyv kering a romok felett

Ez,- ha minden igaz- akkor  csillogó boglárka


Leszállás közben

Festő pipitér

Közönséges orbáncfű

Baracklevelű harangvirág

2012. június 16., szombat

A Lankóci-Kis-Duna

Ma éhgyomorra ennek a nagyszerű listás tölgynek a vidékére látogattam ki.
Györggyel 2010 februárjában már jártunk itt, akkor került a fa listára 529cm-rel.

A történeti térképek sorát kezdjük Lázár-deák térképének felidézésével,
ahol már utaltam rá, hogy a ma Lankóci-Kis-Dunaként említett folyó
lehetett a fő Duna ág a középkorban.  Mikoviny  térképe sok hibával hozza ezt
a vidéket, így ismét Böhm sokat emlegetett  térképével kezdjük e Duna ág
történetének az ismertetését. Ha egy pillantást vetünk egy mai műholdképre,
megállapíthatjuk, hogy az Őcsény határában tekergő Lankóci-Kis-Duna
alakja 250 év alatt nem sokat változott. Böhm térképén a neve
viszont Visszafolyó Duna. Ez a névalak is fennmaradt, de főként a
mai Gemenc területén belül lévő szakaszára használják.
Az a terület, ahol ma a nagy tölgy áll, erdős még ebben az időben.

Schnemann József 1818-as térképe is a feltétlenül megbízhatóak
közé tartozik. Ő is Visszafolyó Dunaként említi.  A térkép
érdekessége az, hogy feltünteti Ózsák templomának romjait is.
Ez K.Németh András monográfiájában is szerepel, mint Tolna
megyei település, pedig túl van már a Dunán. Az őcsényiek ma
is így nevezik ezt a területet, hogy "Túl a Dunán".

A 3. katonai felmérést megelőző időkben már Kis-Dunaként említik a folyót.
A listás tölgy pedig az Orbosztai legelő szélén állhatott a 19.század közepétől,
de a helyén az első kataszteri térkép alapján is már földek vannak

2010-es csapadékos évben még volt víz benne. Ma így néz ki a Lankóci-
Kis-Duna medre

Listás fánk meggyőző formában van, igazi nagy fa élményt
nyújt.

Az egykori Orbosztai-legelő ma szántóföld

A szántóföldek közt tekergő egykori meder és vékony kis galériaerdője viszont
megmaradt, mint "ökológiai folyosó", ami ma is változatos életteret rejt.
Dendromán szempontból sem elhanyagolható, itt  egy nagy fűz sejlik.

Nagy fakopáncs az elszáradt ágán.

A szomszédos nyárfán pedig egerészölyvek vijjognak.

Fejlett dendromán érzékről tanúskodik, hogy ma otthon felejtettem a centim.
Így  a szokásos cipőfűzős becsléssel éltem. 650 cm.

Egyesek a bakszakállon reggeliznek.