2012. május 30., szerda

A Jajdomb és környéke

Hírhedt hely volt régen Szekszárdon a Jajdomb. A város határában, a Sárvíz
mocsaraiból  kiemelkedő dombon  akasztották fel  régen az elítélteket.
A 18.század végén még Kengyeldombnak nevezték, a 19.századtól
lett a neve Jajdomb. A 19.század legelején az elítéltek lelki üdvéért egy keresztet
állítottak a domb szélén a vesztőhelyre vezető út mentén.  Ez látható a képen,
a talapzat még eredeti, a kereszt már későbbi. A 19.század közepén  felépült
egy kis siralomház,amit Jajháznak neveztek.

Ma a Jajdomb környéke már Szekszárd ipari övezete. Az egykori vesztőhely
helyén egy tejüzem van, melynek udvarán- minő meglepetés- egy fiatal
mamutfenyő áll. Viszonylag jó állapotban, kicsit szárad csak.
Újra: Azt hiszem ezt a fát "benéztem", és ez "csak" valami tuja-féle lehet.
Nem mentem elég közel, csak úgy hányaveti módon fényképeztem le.

Szekszárd másik mamutfenyőjére Molnár Zoli fotósbarátom
hívta fel a figyelmemet. Ez a gyermekotthon udvarán áll és
az elmúlt években tönkrement.

A Jajdombtól nincs messze a Csörge-tó. Hosszabb ideje figyelem a tó
körüli eseményeket, mert ez minden szekszárdinak valahogy szívügye.
Tavaly mar "mammogtam" egy-két bejegyzésben róla.
Most sem mutat valami vigasztaló képet. A tavalyi fakitermelés során
ledarált fatörmelék még mindig a tó partján hever, és a tavalyi beavatkozás révén
a tópari részint természetes  ligeterdőt sikerült ruderális gyomtársulássá
átalakítani. A víz állapota ránézésre rosszabb,
mint tavaly, nyoma sincs már a rucaörömnek. A madárvilág gazdag,
béka, pecás akad.

Ez a környezet sem zavarja ezt a kis kócsagot, aki rendszeresen feltűnik
a tóparton. Most szombaton gimnazistáink ehhez a tóhoz mennek szemetet
szedni,  a Te szedd! akció keretében, úgy fest tehát, hogy nem mondtak
még le teljesen a tó rendbetételéről.

2012. május 28., hétfő

A Bárkarakodó-rét környékén

Reggeliző szarvasok a keselyűsi töltésen.
Ma 55 km tettem meg éhgyomorra. 25 km-t autóval, 18km-t kerékpárral,
12 km gyalog.

Tölgyek a Szomfovai-delta környékén

Nagyot dobbant a szívem, amikor megláttam ezt a szilt, és rögtön egy
hitelesítő képet is csináltam. Aztán csalódottan vettem tudomásul,
hogy csak 370 cm-es volt.

A  Rezéti-Dunába nyúló egykori fok maradványa

Ezen a részen kerestem az egykori  Cseréprakodó-rétet, de nem találtam.
Azt hiszem még délebbre kellett volna mennem. A Cseréprakodót ShG
azonosította
korábban, de pontos helyét nem közölte.
Nem csak neve hasonlít a Bárkarakodó-rétre, hanem egykori szerepe is.
Mindkettő kereskedelmi funkciót töltött be. Az egyiken a vízi úton -főleg az
Apatinból érkező-cserépárút pakolták ki, a másikon a bárkákban hozott hal
cserélt gazdát. A Sárköz környékén a hódfarkú cserepet ma is apatini
cserépnek nevezik. A hirtelen meggazdagodott sárköziek ilyen cseréppel fedték
polgári igényeket követő portáikat.

Északi irányba mentem tovább. A Decsi-Holt-Duna egyik fokát, az Ér-fokot
könnyen azonosítottam.

A Decsi-Nagy-Holt-Duna

Az egykori fokhoz kapcsolódó Ér-tava ma már csak egy szelíd rét.

A Bárkarakodó-rét a helyi rapsicvilág egyik központja is. A gumicsizmával
kitaposott rapsicösvényeken a Rezéti-Duna és a Decsi-Holt-Duna partján is
számos helyet elérhetünk. Hazafelé találkoztam is egy rapsiccal. Társadalmi
helyzetét jól jellemzi, hogy még nekem is úgy köszönt, hogy a "jó napot!"
után nyomatékosan odatette hogy "uram!" Utam során egy másik, ránézésre
hasonló társadalmi közegből érkező emberrel is találkoztam. Ő is meglepő
módon a köszönésváltás után rögtön azt kezdte el taglalni, hogy csak
gombát gyűjt, de nem talál. Gombát én sem láttam. Ez a mai nap tehát
szokatlan nyüzsgést hozott a Gemencben, mert rendesen emberrel
nem nagyon lehet találkozni az erdőben kora reggeli órákban.

A Gemenc tölgykirálya, a bárkarakodói tölgy. Sokkal rosszabb állapotot
feltételeztem róla. A két évvel ezelőtti állapotához képest nem romlott
szinte semmit. Ha minden igaz, még gyarapodott is. György 2010-ben 635 cm-nek
mérte, most én 640-nek.

A rét zöld juharja, mint elvárható, erőteljes ütemben nő.Három éve
352 cm-rel került listára, most 365cm-nek mértem.

Két szép tölgy. Az első 430cm-es és életerős, a hátsó 2009-ben már halott volt.
Alacsonyan szétágazó 640cm-es törzse volt.

Most sokkal jobban rálátni a másik listás tölgyre, mint két éve. Kettős törzse
2003-ban 506-tal indított, most én 523 cm-et mértem. Az újabb dendromán
jelző alapján állapota "nem meggyőző".

A korábban általam csak "bizarr bárkarakodóinak" nevezett tölgy egy furcsán
elágazó fa, amihez szorosan hozzánőtt egy zöld juhar.  Csak az egybetartozókat
mérve 470 cm jött ki.

A Bárkarakodó-réthez közel van Rajtman-fok. (Más névalakban: Reitmann,
vagy Lovas-fok.) A Rezéti-Duna mellett haladó erdei "főút" egy fontos
hídja ívelt itt át ezen a fokon. Az árvizek miatt a hidat többször kellett átépíteni.
A mai vasbeton híd azonban végleges megoldásnak bizonyult.

A Rajtman-fok  a Gemenc egyik  és legfiatalabb foka. Decsi-Nagy-Holt-Duna
vizét vezeti a Rezéti-Dunába. A mostani átlagos vízszint idején is határozottan
áramlik benne a víz, ami egyes csorgóknál jól érzékelhető.

Andrásfalvy szerint egy Reitmann nevű tolnai halász ásatta, hogy lecsapolja
vele a Decsi-Nagy-Holt-Dunát. A TMFN-ben szereplő néphagyomány
szerint egy Reitman nevű vízmérnökről kapta a nevét, aki a vízszabályozási
munkák idején ásatta. Szerintem Andrásfalvynak jobban lehet hinni.

A Rajtman-fok is szépen bejárható egy rapsicösvény mentén. A rapsicok
mélyen elítélendő tetteit árnyalja az a tény, hogy a Decsi-Nagy-Holt-Dunát
a Gemenc Zrt. minden év őszén szabályzott, de lényegében "nagyipari" módon
lehalássza. Erről a cég a nemzeti parknak jelentést is készít. Ezt a lehalászást a
holtág élővilága kiheveri, és a víz halállománya gyorsan regenerálódik. A holtág
vizét évszázadok óta halásszák, ebben tehát semmi meglepő nincs.
A rapsicok tevékenységével főleg az a baj, hogy nem tartják tiszteletben
a természetvédelmi elveket, aminek ékes bizonyítéka, hogy szemetet
is hagynak maguk után.

Egy csomoros nyár- de koránt sem listás méretű- a Rezéti-Duna partján.

2012. május 27., vasárnap

A faddi fokok nyomán

Ma reggel Tolnán akadt dolgom, így kiugrottam megnézni az általam már kétszer
felkeresett Tolna és Fadd közti rétet. A terüket az 1.katonai felmérés idején
még szinte teljesen víz alatt van. Aztán a terület hamar kiszárad,
különösen a bogyiszlói átvágás után.A terület elnevezése gyorsan változik.
Fok (2.katonai felmérés), Hodosz (1.kataszteri), Haris (1:10000-es).


2011 januárjában találtam ezt a listás szürke nyarat. 2011 augusztusában
megnéztem ismét. Akkor még sokkal jobb állapotban volt. Most már
alig van zöld ága. Híres fa, régi térképek még a nevét is feltüntetik,
Gutai nyárfájának említik. A közelében álló Gutai-puszta is a Gutai családról
kapta a nevét.


A terület régi nevének névadója, a Fok-fok ma már persze jelentősen
feltöltődött.

A terület ma főként szántóföld, kisebb részt rét és kaszáló.
Barna tűzlepke az egyik kaszálón.

Kis szénalepke

Alig látszik ki az őz a nagyra nőtt fű közül

A terület jellegzetes képe. Egy másik rétre is el akartam jutni, ahol
műholdképek szerint nagy füzek mutatkoztak, de hatalmas dzsuva és
és egy vízfolyás utamat állta.


A képen jól látható, hogy Tolna egy árvízmentes hátságra települt.
A Duna aztán szépen erodálta ennek a hátságnak a partját. A középkori
várost a 17.századra a Duna alámosta A 18.századi városközpont
már keletebbre települt, de ez is ki volt téve a Duna folyamatos
erodáló hatásának. Így kapott támogatottságot a 19. században a
bogyiszlói átvágás ötlete, ami viszont megszüntette Tolna dunai szerepét.

2012. május 23., szerda

Megint egy rigófészek

Megint felfedeztünk a házunk közelében egy énekes rigó fészket, ami hasonlóan
jól fényképezhető helyen van. Ezúttal a hátsó terasz közelében lévő ezüstfenyőre
raktak fészket, és már elkezdődött a kotlás is. Ha nem is a múltkori
rendszerességével, de azért majd ránézek ezekre is.

2012. május 21., hétfő

A középhídvégi kastélypark

Tengelic környékének egyik legszebb és leginkább
gondozott kastélyparkja a középhídvégi. Itt áll ez a
listára méltó korai juhar is, amit 2010 októberében
346 cm-nek mértem. Pompás erőben van, azóta biztos, hogy
tovább nőtt. A háttérben a mamutfenyő.

Kőris.

A park érdekessége a mamutfenyő, ami itt még viszonylag
jó állapotban van. Amikor a parkot először mértem fel, akkor
viszont még jobb állapotban volt. Egy-két száradó hajtásvég,
hulló kéreg és minimális friss hajtás árulkodik arról, hogy erre is
igaz lehet az,amit Pósfai György fogalmazott meg a hazai
mamutfenyőkre vonatkozóan: a klímaváltozás áldozatai lesznek
néhány éven belül a hazai mamutfenyők.

Csüngő japánakác

A nagy öreg vörös tölgy egyik fele is száraz már

A kert gondozatlan felében továbbra is rendületlenül tör a listás méret felé
az oszlopos tölgy a hatalmas dzsuvában.

Tengelic: A Csapó-kastély parkja

Virágzik a vízitök a tavakon

A tiszta vízben még a halak is látszanak

A kastélypark gyakori célpont számunkra. Régi honlapomon foglalkoztam
történetével. A horgászegyesület kezelésében lévő tavak vékony part menti sávját
gondozzák helyenként.

Legutóbb 2010 szeptemberében jártam itt. Azt megelőzően 2010 márciusában.
Akkor mértem meg itt utoljára a fákat, most viszont nem hoztam centit, mert
nem "tervezett" út volt.

Leginkább esélyes a listára kerülésre a vérbükk mögött
álló, kettős törzsű tölgy. Jól látható, hogy mennyire elvadult
már a park.

Az osztrák tulajdonos felén álló tölgyet 2009-ben 475 cm-nek mértem.

Csuszka

Az egyik tó közepén álló mocsári ciprus még mindig dacol a nem túl szerencsés
körülményekkel

Barázdabillegető

Kecskebéka komfortos napozóágyon

Mocsári teknős

Kék légivadászok