2011. június 26., vasárnap

Ismét az Óriás-hegyen

Fehér pettyes álcsüngőlepkék  a hegy vadföldjén

A hét szerdáján, kánikulai nap alkonyi óráiban sétáltunk a hegyen.

A legérdekesebb látnivaló a nagy szarvasbogarak rajzása volt. Sajnos a
sötét erdőben, alkonyi körülmények közt a repülő bogarakat a kevéske fényben
nem tudtam  lefényképezni. Csak ezt, a lassan a Pósfai-féle A-s kategória felé
tartó bogarat tudtam megörökíteni. A képen is látható, hogy ennek a
példánynak  páncélját már nem sikerült rendesen zárnia, alig mozgott.

2011. június 24., péntek

Burgász fái

A rendkívül előkelő- ám szerintem szépnek nem
nevezhető- Grand Hotel előtti fasorban két alig
élő, rendkívül öregnek tűnő olajfára akadtam.

Burgász jellegzetességei közé tartozik, hogy illusztris
helyeken is bálványfák nőnek. El kell ismerni, hogy
ezekben a hatalmas méretekben megkapó szépség
  van ezekben a fákban. A bálványfa egyébként itt is
 gyomfaként mindenfelé tenyészik, mint a
 gondozatlanság biztos jele.

A város sétálóutcáján az új építésű ház tervezésénél
gondoltak erre az idős fügefára is.

A fügefa részlete

2011. június 21., kedd

Burgasz madarai

Comenius program keretében Burgaszban töltöttem több mint egy hetet.
Jellemző kép a városból: A nyomasztóan egyhangú Hotel Bulgáriával a háttérben,
egy romos kéményen egy sárgalábú sirály ül. Az égen füstifecskék tucatjai cikáznak
ebben a madarakban gazdag, de azért vonzónak számomra semmiképp
 nem nevezhető városban.

A sárgalábú sirályok állandó vijjogása már-már nyomasztó hatású, és ezt
a hatást a fecskék vijjogása csak fokozza.

Füstifecske egy burgászi ház falán futó vezetéken

A város harmadik legelterjedtebb madárfaja alighanem a csóka.
Ez a faj is ügyesen kihasználja a szemetesek által kínált lehetőségeket.

A sárgalábú sirályok is feltűntek a szemetesek körül.

A sirályok ismerten jó repülők

Burgász mellett két nagy édesvizű tó is van, ami
nagyon megnöveli a madarak egyed- és fajszámát is.
A képen dankasirályok

Vízen sirályt csak akkor láttam, amikor a pecások halcsalikat vagy hal
belsőségeket dobáltak 

2011. június 6., hétfő

Nagydorog: A 48-as erdő és a Banai-tó

A Banai-tó megyénk egyik természetvédelmi területe

A homokbuckák közt megbúvó tó mellett rengeteg szitakötőféle röpködött

Bimbók (Kígyóhagyma)

A Banai-tó mellett terül(t) el a 48-as erdőnek nevezett tölgyes, ami nevét onnan kapta,
hogy állítólag 1848-ban telepítették. Ez alapján én egy csodálatos őstölgyest képzeltem
el, de csalódnom kellett. Egy rendkívüli módon  elakácosodott erdő fogadott
mindenfelé, még a tó közvetlen körzetében is. Egy-két régi nagy szép tölgyet láttam
mindössze, de azok sem voltak jelentős fák

Maga a tó sem volt valami szép, eléggé leromlott benyomást tett rám.
Sok volt a béka, a szúnyog és a kullancs.

Pánikszerű menekülés

2011. június 4., szombat

A Pityó-fok

ShG blogjában nemrég egy képet közölt a Pityó-fokról.
Erről a fokról nem tudtam korábban. Anrásfalvy alapművében többször is említi.
Az még jobban meglepett, hogy Böhm korai térképén is megtaláltam a Pityó
elnevezést. A Pityó-görönd mellett egy fok is fel van tüntetve, tehát a Pap-fok
mellett ez egy másik olyan fok, ami már egész biztos, hogy a 18.században is
megvolt.

Az 1858-as kataszteri térkép is ábrázolja

Mivel a fok az Ásás-Dunából ágazik ki, és ezt a Duna-ágat jórészt végigjártam már,
ezért úgy gondoltam, hogy nekem is érintenem kellett már. Meg is találtam az
egyik képen.

A Karaszi-erdőben

Szürkegém

Füzek a Duna-parton

Ez a Duna ravaszkodásai miatt akár listásnak is minősíthető lenne, de én
nem dőltem be

A Karasz-erdő a Duna "másik" oldalán van, az egyetlen olyan kiöblösödő rész
ahol a töltés jelentősen eltávolodik a Dunától. Egy mos készülő térkép "őspartnak"
tünteti fel, és valóban sok öreg nyárfát látni errefelé, és a fenti füzek is alátámasztják
ezt az elnevezést.

A Karaszi-erdő déli vége a Vajas-torokig ér. A Vajas mellett találtam még
néhány tő nyári tőzikét.

A Vajas meredek partok közt tart a Duna felé

Régebben már jártam a  környéken ami állítólag tanösvényes.
Valóban az indulásnál van néhány ismertető tábla, de aztán igazi kihívás végigmenni
a Vajas partján  a torkolatig, de megéri.

2011. június 1., szerda

Bogyiszló, orchideák után

Az orchideás erdő a kosborok elnyílása után szinte
kiürült . Egy két-két fonnyadó példány maradt
csak a vitézkosborból. Találtam viszont Hússzínű ujjaskosbort.


A vizenyős területeket sok helyen borítja a tarka zsurló

A legnagyobb " hattyús" tó egy lesről. Összességében az erdő kiszáradóban
van, a vizek "bedöglöttek".

Kevés a virágos növény, a tömeges mezei csormolya mellett csak ezt
az egy fajt találtam, a virágkákát.

Mindenféle általam ismeretlen sások ideje ez.