2011. március 31., csütörtök

Csörge-tó

Ez a tó sem lesz már a régi.Nyilván lesz továbbra is Csörge-tó,
 sőt az illetékesek szerint mostantól lesz csak igazán.
Csak számomra nem lesz ez már ugyanaz, mint volt.
Ma kitekerve a tóhoz, meglepve láttam, hogy hatalmas
munkálatok folynak itt. Olyan munkák, amelynek
főszereplői a láncfűrészek és földmarkolók.
 

A part menti 50-80-as éves fehér nyárakat kivágták,
gondolom valami sétaút-félének kell a hely, vagy csak úgy
"civilizálni" akarják a partot.
Nem tudom mi a cél. Talán valami gondozott parkerdő lesz itt.


Egy kép tavalyról. A tóval semmi különösebb baj nem volt
némi eutrofizáción kívül, de ezt sem láncfűrésszel szokás
kezelni.Az persze baj volt, hogy a szekszárdiak ide hozták
ki szemetüket,de azt is egyszerűen lehetett volna kezelni:
egy sorompóval a tó előtt 200m-rel.  Volt viszont egy
romantikus, ökológiailag is értékes élettér.



Egy hangulatos szeglet a tóval, ugyancsak tavalyról.
Az öreg nyárfa helyén a sétaúton majd valami
szép fiatal díszfa lesz, gondolom.

Még 2009 nyarán készítettem egy kis beadványt az önkormányzatnak, amelyben Szekszárd természeti értékei közül többet helyi védettségűnek javasoltam. Egy 3 hónappal később érkezett udvarias hangú, de lényegileg "kisebb dolgunk is nagyobb annál" értelmű levélen kívül nem is történt semmi. Akkor az általam védelemre javasoltak közt is szerepelt a tó. Most már mindegy.
Végezetül következzék egy kis írásom a tóról, amit még tavaly vetettem bitekbe. 
A Csörge-tó
A csörge szó régies köznyelvi alakjában azt jelenti, hogy kicsi. Ezzel névvel a tó méretére utaltak. A kis tó valószínűleg egy régi Sárvíz meder darabkája lehet.

A Csörge-tó Szekszárd kultúrtörténetében méretét meghazudtolóan fontos szerepet tölt be. A Szekszárdon született költőóriások mindegyike említi. Garay János (1812-53) Csörgető címmel hosszabb romantikus elbeszélő költeményben dolgoz fel egy a tóhoz kapcsolódó mesés mondát, miszerint a tó mélye egy kalandos körülmények közt elsüllyedt várat rejt.
A mű első versszakában így írja le a tó környékét:
Szegszárd alatt, hol Sár vizének
Kanyargó parti délre térnek
Mint őszi égnek légköre,
Mely tiszta, mégis bánatos, –
Félig mosolygó, fél zajos
Egy puszta tónak, Csörgetőnek tüköre.
Körűle lenge nádberek.
Sás és bozótság termenek,
Oly árva pusztán s néma holtan,
Miként ha volna kárhozottan
Örök borúra bús ege,
S a halhalászó csillege
Elnyelje még azt a kis éltet,
Melyet halaiban még tenyésztet.
A szél is, amely erre jön,
Itt, vagy leszáll a part közön,
Vagy nyögve fú,
Mint a haláldal szomorú.

Babits Mihály ide helyezi a Halálfiai című életrajzi elemekkel fűszerezett regényének egyik jelenetét, és pontos leírását adja a 20.század első feléből.(Regényében Babits Szekszárdot itt Sótra változtatta.)

„A Csörge-tó apró kis pocsolya volt a Sót melletti lapályon, egyik részén a lovak és tehenek itatója; itt meneteles volt a part és a parasztok szekerestül hajtották bele gebéiket a sáros vízbe, víg ugrándozással szaladván utánuk a csengős csikó; parasztfiúk és cigánylányok szoktak fürödni itt; a fiúk, parasztszemérmükben, a Medici Venus mozdulatával takargatva kényes részüket, szaladtak bele az iszapba, a lányok ellenben szemérmetlenül csillogtatták barna testüket a napon. Sötétzöld nádbokréták és vén fűzek adták a hátteret ehhez a mitológiai képhez, melyet lopva bámultak meg egy-egy pillantással a másik oldalon fürdőző illedelmes úrilánykák, viaszkosvászon fürdőkalapjaik alól. A sótiak kocsikkal szoktak ide kirándulni, amikben két-három família is volt összezsúfolva, a fürdőház néhány fakabinból állott s mellette a parton nagy halászcsárda nyúlt, sok híres nagy murinak színhelye. Egy csörgetói nap szép és nagy dolog volt.”
Baka István egyik 1990-ben íródott költeményében már, mint egy eltűnt, idilli világ képe jelenik meg:
….újra tó a Csörge-tó
halott vizének jégkérge alatt,
a régi házban verset ír Babits,
Liszt zongorázik Augusznál,…
Baka nem véletlenül ír róla így, mivel az 1960-as évektől kezdődően vízszintje csökkent, majd a tó teljesen kiszáradt. Szekszárd vízellátását ugyanis a Sió part közelében nyitott nagy teljesítményű kutakkal oldották meg, és az erőteljesen népesedő város megnövekedett vízigénye miatt a talajvízszint leesett. Az 1990-es években a tó kiszáradt medre legendás „rock-maratonik” helyszíne lett. A környékbeli kutakat az 1990-es évek második felében fokozatosan kikapcsolták, aminek eredményeként a tó ismét feltöltődött. Azóta a tó környékén visszaállt a természetközeli állapot. Az utóbbi években azonban a tó az eutrofizáció bizonyos jeleit mutatja, 2006 óta szemmel láthatóan nőtt a növényzettel borított rész, csökkent a vízszint.
Jelenleg úgy tekinthetjük, mint a Gemencre jellemző növény- és állattársulások egyik legnyugatibb „előszigetét”. A Nemzeti Ökológiai Hálózatnak is része, mint ökológiai folyosó. Érdekességként megemlíthető az is, hogy a gemenci hód visszatelepítési program egyik párja is a Gemencből messze elvándorolva itt talált lakhelyre, de aztán valószínűleg kóbor ebek végezhettek itt velük. Még ma is látható a tó nyugati partján egy fehér nyár a jellegzetes hódrágás nyomaival.
A tavat főként fehér nyár ligeterdő szegélyezi, de a korábbi évek parkosításának az eredményei is láthatók,vadgesztenyesor hársfákkal.
Érdemes megnézni a többi képet is amiket a Csörge-tó címkéhez rendelt beírásokat is, amin további információk vannak a tóról.

2011. március 30., szerda

A gurovicai löszkút

Útban a löszkúthoz: virágzik a farkas kutyatej

A löszkút. A múltkori szurdik mellett egy újabb érdekes löszformációt
kerestem fel a geocaching.hu ötlete alapján, csenevész,bodzás-akácos erdő közepén,
az Óriás-hegy oldalában. A löszkút a löszös talaj belsejében kialakuló "barlang"
beszakadásának következtében keletkezik, kicsit a karsztos  töbrökhöz
hasonlít.

2011. március 29., kedd

A Tolnai-Holt-Duna

Aligha van jelentősebb esemény a Tolna vármegyei Duna szabályozások történetében, mint a Bogyiszlói-kanyar átvágása. Tolna volt a Duna alsó "fővárosa", kikötője a középkor végétől jelentős volt, még a 18.században is nagyrészt itt került hajókra a szekszárdi és a tolnai bor, a gabona, a dohány és sok minden más. A tolnai, főként német halászok tartották kézben a Gemenc környéki halászat nagy részét, a hajómolnárok is fontos szerepet töltöttek be.Híresek voltak a tolnai hajósok,  még egy élcelődő szólás is szólt róluk.("...hogy több férjen, megtapossák, mint a tojást a tolnai hajósok..") és csak 2005-ben temették el végleg a hajós múltat.
A Tolna környéki Duna szakasz szabályozása már a 19.század elején felmerült. A problémát az árvízveszély, és a tolnai magas part állandó alámosódása okozta. Tolna középkor végi gazdagságát a Dunának köszönhette, de lassú halálát is a Duna okozta. A középkori városrészek nyomait, amik a magasparton álltak, ma hiába keressük. Azokat a Duna a hódoltság második felében maga alá mosta. A török kiűzése után a város  egy kicsit nyugatabbra is települt, de a régi gond hamar ismét jelentkezett. A magas part alámosódását a 18.század óta sarkantyúkkal, ruganyokkal igyekeztek stabilizálni, de ez meg elősegítette a jég torlódását, a hatalmas jeges árak kialakulását. A 19.század közepén a tolnai uradalom báró Sina György kezébe került. A kor leggazdagabb embere Széchenyi István támogatását is bírva magához Clark Ádámhoz fordult, aki ugyanazt javasolta, mint Beszédes korábban: a 30km hosszúságú kanyar nyílegyenes átmetszését. A munkálatok 1843-ban kezdődtek meg, és 1852-re értek véget. 1856-ra az átvágás annyira kifejlődött, hogy ez lett a főmeder. Tolna dunai szerepköre halványulni kezdett, és egy fél évszázad alatt semmivé enyészett.
A kiszáradási, feltöltődési folyamat nem egységesen jelentkezett a területen. A meder az északi vég környékén erősen beszűkült, Tolna előtt szigetek jelentek meg, ennek ágai is különböző feltöltődési állapotban vannak. Van ahol már csak füzes-nádas területek vannak, van ahol még mozaikosan fennmaradt a víz. A legszélesebb, déli végén még mindig kb. 200 m széles a nyílt víztükör. 

Tolnáról nagyszerű összeállítást olvashatunk Shg blogjában is. Én is írtam egy régebbi bejegyzést a holtágról. A térség műholdképét itt találjuk.
Schneman József 1818-as térképén a Tolna és Fadd környéki éles
kanyarok átmetszésére két alternatíva is szerepel, de a Bogyiszlói-kanyar
átvágása még nem jön szóba

Beszédes 1834-es Sárvíz-Duna szabályozási terveinek a
térképén már javaslatot tesz -mintegy mellékesen - a Bogyiszlói-kanyar
 átvágására.

A 2.katonai felmérés 1858-as térképén az átvágás már
erősen kifejlődött, de még Kis-Dunának nevik.

A Tolna-Holt-Duna Gemencbe benyúló rövid része. 

2011. március 27., vasárnap

Budzsák

Fázósan kucorog fészkében a gólya a keselyűsí csárda előtt,a  vasárnapi
kora reggeli hidegben. ShG blogja tudósított az idén elsőként arról,
hogy megérkeztek a gólyák, a feketék is, fehérek is. Tegnap a madarász egylet
gemenci túráján is láttunk néhány magasan köröző fekete gólyát, akik ilyenkor
fészkelő helyeket keresnek. Nagyon hisztérikusan viselkednek ilyenkor,
 és ha valami megzavarja a kiszemelt helyüket,akkor odébb állnak.
 Erre tekintettel kell lenni, én is úgy szerveztem a mai rövid sétám,
hogy véletlenül se zavarjak meg egyet sem, és mikor öreg tölgyek
 közelébe kerültem, távcsövemmel az eget pásztáztam, vigyázóan körbenézve.
De ma csak fehér rokonával találkoztam Keselyűsben.

Mai rövid sétám egyik célja az volt, hogy végre pontot tegyek az Ásás-Duna
problematikájának a végére. Budzsák ugyanis az Ásás-Duna éles kanyarjával
körülhatárolt térrész a szűken értelmezett Gemencben.

A második inspirációm  a terület felkeresésére ShG blogja volt, aki nemrég
szintén ezen a részen járt, sőt néhány nappal később reményteli szilekről
is tudósított. Végül listás szilre nem akadtam, az ShG fotóján szereplő odvas
példányt sem találtam meg.

Budzsák erdeje tipikusan tölgyes-kőrises-sziles keményfás ligeterdő
Az Ásás-Duna éles kanyarja a legfőbb bizonyíték arra, hogy az ág természetes
eredetű. Megtaláltam a meder elfajulására jellemező nyomokat is, úgyhogy a
Duna ágnak ez a része természetes eredetűnek tűnik. A fenti képen egy
mesterséges szűkület, talán halászati célokból készülhetett. Nem téveszthető
össze a napjainkban készült áttöltésekkel. 

Úgy látszik lassan rabul ejt a nekrománia is

Úgy tűnik a mesterséges csatornákra használt elnevezések közül váj igéből
képzettek korábbi nyelvi réteget képeznek, mint az ásás szóból eredeztettek.
Összefoglalva tehát az tűnik legvalószínűbbnek, hogy a természtes eredetű
Ásás-Dunába később egy kicsit "belepiszkáltak", ami ezt az újabb nevet
eredményezte a Duna ágának.

Böhm térképén már  "Kőrösi Bugyák" néven szerepel

Kifelé a budzsáki erdőből.
A Budzsák elnevezés is megér egy-két szó. A Budzsák, mint földrajzi név
elég gyakori. Újkori török-rác elnevezésnek tűnik. Délszláv eredetére bizonyíték,
hogy a Vajdaságban, Szeged környékén, Karapancsán, egyszóval a déli
 területeken gyakori, de még Ukrajna déli részén is van egy ilyen nevű
tájegység, ahol ráadásul török népek laktak. Mindenhol ingoványos,
mocsaras terület megnevezésére használták.


2011. március 26., szombat

Madarászokkal a Gemencben

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Tolna Megyei
Szervezetének meghívására részt vettem tavaszi Gemenc túrájukon

Dunai csillagvirág. Helyenként tömegesen borította a talajt

Ezt a nagy listás nyárfát tavaly mértem a Felső-Gemencben
azóta tovább romlott az állapota. Alighanem teljesen
élettelen

A Bezerédi-síkon a tavalyi árvíz óta állandósult néhány tó.

A Bezerédi-sík panoráma képe

A Kis-Makkos a már tavaly mért fűzzel

Égnek meredő zápfogak

Sorba dőlnek ki a Duna part nagy nyárfái

Barna kánya

A Gemenc keresztje

A gemenci vadászház 

Az elvtársak belső kastélynak nevezték, ma inkább csak gemenci
 vadászháznak nevezik 

A Duna parti fás legelő maradványa négy tölgy, közülük kettő listás

Tavaly Pósfai György 498cm-nek mérte, én most ugyanennyinek, pedig
azt hittem gyarapszik a gemenci listás fák száma


Citromlepke

C betüs lepke
Friss  rágásnyomok a Holt-Sió partján lévő nyárfán, valószínűleg
mégiscsak élnek errefelé hódok 

2011. március 25., péntek

Szekszárdi "löszkanyon"-A Pranaor-szurdik

A geocaching oldalon akadtam a lösz szurdok nyomára.
A Tolna megye földrajzi nevei szerint ez a Pranaor-szurdik.
A név nyilván egy német név elferdítéséből adódik, talán a Szekszárdon
gyakori Prantner családnévből ered.


Nem ismertem eddig ehhez fogható lösz szurdokot

Először támadt olyan érzésem a Szekszárdi-dombságban, hogy valami
gigantikusat látok

A "löszkanyon" panorámaképe

2011. március 24., csütörtök

Virágok Gurovica környékén

Tavaszi virágpompába borultak a Szekszárd környéki erdők is.
Bogláros szellőrózsa

Sárga tyúktaréj

Odvas keltike. Rengeteg volt ebből a szép virágból. Több, mint tavaly

Illatos hunyor

Kis télizöld

Virágzik a tarka sáfrány a szedresi réten

Virágba szökkent a védett kis növény

A Szedres melletti védett réten sok tő virít. A virágról itt olvashatunk.

Gemenci holtágak: A Sugovica

A Sugovica kétségtelenül a leghíresebb Duna-ág. Neve újkori szláv eredetű, és piszkos vizet jelent. (Több mosolyogtató még újabb kori népi etimológia néveredeztetés is létezik, amik a „Sugó Vica” női nevet vélték felfedezni az elnevezésben.) A rossz emlékű 1918-21-es szerb megszállás után kísérletet tettek egy magyar elnevezés meghonosítására is, de a Kamarás-Duna elnevezés igazán nem terjedt el a köznyelvben.
A teljes hossza a Baja torkolattól a Szeremle alatti alsó végéig 12,5 km. Műholdképe itt van.
A középkorban Kalocsa környékén a Dunából kiágazó és a mai Bezdán környékén a Dunába torkolló, jelentős mértékben mesterségesen kialakított Vajas egy szakasza volt. A Vajas kb. 100 kilométer hosszan futott nagyjából párhuzamosan a Dunával és közben több ponton mellékággal csatlakozott hozzá. Azt tudjuk, hogy a középkorban  hajózható is volt, ez tette Kalocsát is kikötőhellyé. A 18.századi térképeken a Vajas már jelentősen kisebb, mit a Duna, a Sugovica a Vajastól is egyértelműen elszakadt, és a Dunával a Pandúr-szigetet ölelte körül.
Mikovinyi 1742-es térképén már ott látjuk Baja elött a Sugovicát,
bár alakja még eltér a maitól. Mikovinyi még számos olyan ágat is ábrázol,
amik ma már nincsenek meg

Ismeretlen térképész 1790-es műve. A Sugovica kezd közelíteni mai alakjához.
A Mikovinyinél még azonos méretű oldalágak szövevénye kezd letisztulni.

A 2.katonai felmérés 1860 körül a Sugovicát már lényegében a mainak
megfelelően ábrázolja. Érdemes azonban megnézni, hogy a Duna fő
medre még mekkora változások előtt áll. Még híre sincs a Kádár-szigetnek,
és még nem maródott ki a Címer -fok (a térképen Hoszú ág)környéke sem
A Sugovica közvetlenül a bajai piactér előtt folyt, ezért a dunai hajók áruikat a belvárosig vihették a 18-19.században. Baja így a legfontosabb dunai kikötők egyike volt ebben a korban. (A bajai kikötő forgalmát tekintve mai is a második hazánkban, de a IV. Károlyról elnevezett rakpart a Duna mentén van.) A Sugovica alakja, formája lényegében már a 18.században kialakult. Lényeges változás a 1870-1875 közt zajló szabályozások során történt. Ekkor a Ferenc-tápcsatorna építésével egy időben, a Deák-zsilip közelében egy töltéssel kettévágták. Később a Szeremle alatti kifolyásnál alsó zárógát is épült, azaz a Sugovica Baja alatti része (a magasabb vízszinteket nem számítva) teljesen holtággá vált. Gyakran nevezik ezt a szakaszt Szeremlei-Holt-Dunának. A Holt-Duna északi vége erősen elmocsarasodott. A felső részén Baja belterületén még 1875-ben átvágták a nagy kanyarját a Tejes nevű ággal (hivatalos néven Türr -átvágás), így jött létre a Petőfisziget.
A Sugovica Bajánál

A Sugovica felső ágának bejárata északi irányú volt. A Duna azonban ide behordta hordalékát, aminek tisztítása elmaradt, így a Sugovica elvesztette hajózhatóságát. 1932-ben a torkolatot átépítése mellett döntöttek, és egy új, délkeleti befolyású mederszakaszt készítettek, ami 1936-ra készült el. Ekkor bővítették a téli kikötőt is a Tejesben.
Ma a Sugovicán jelentős vízi sport- és fürdőélet zajlik, sétaútja a Türr István kilátóig a bajaiak kedvelt sétatere. Újabban egy vízi skanzen is épül partjára a kilátó közelében, ahol a tervek szerint egy rekonstruált dunai hajómalmot is láthatunk majd. Érdekességként még megemlítjük, hogy a Sugovicán a vízmozgás iránya bonyolult függvénye a Deák -zsilip állásának és a Duna vízszintjének.
További képeim a helyről itt.