2011. december 29., csütörtök

Kisújbányai túra

A mecseknádasdi temető a Szt.István kápolnával hajnali indulásunkkor.
Azt az utat jártam végéig, amit apámmal az idén januárban tettünk meg.
Utam egy részén unokabátyám is elkísért. Csendes emlékezés, szép
gondolatok, kedves történések felidézése, hagyományteremtő célzattal.

Az óbányai Pisztrángos-tó

Az Óbányai-völgy 

A Csepegő-szikla

A Ferde-vízesés felülről

Csendesül a patak Kisújbánya előtt

Kisújbánya legnagyobb fája ez a 460cm-es gesztenye

Kisújbánya temploma. Itt a hegyek közt vastag hótakaró borított mindent.

Ködös a táj. Panorámakép a Cigány-hegy kilátójából

A Dögkút-tető nagy tölgye. A 2009-es karácsonyi túránkon fedeztük fel
apámmal. Kép itt róla.

A Templom-hegy Óbánya felett.

2011. december 27., kedd

Év végi összesítés

Az idei évben eddig 199 blog bejegyzést írtam, ami szerintem igen nagy szám. Ezek közt persze akad egy-két felesleges, különösen "A nap képe" rovat tűnik számomra kicsit öncélúnak, ami lényegében csak a visszatérő vendégek számára igyekezett egyfajta "csábításnak" tetszelegni. Összességében a mennyiség tehát nem csapott át minőségbe.
A túráim nagy része a "hajnali röptúra" volt, közeli helyekre. Ez főleg a Gemencre irányult, fakereső célzattal. A második fajta túratípus a "délutáni erdei séta feleségemmel." Ez főleg a Szekszárdi-dombságba vezetett. A harmadik típus a "családi túra," ami országosan ismert turisztikai látványosságokat célzott meg. Egy-két "professzionális dendromán túrát" is sikerült szervezni. Ilyen volt a Mecseknádasdi Dendromán Találkozó két napos túrája, valamint két túra Pósfai Györggyel a Gemencbe. Ezek közül egyiken feleségeink némi családi jelelget is adtak a túrának. Ötödik típus, az egykori osztályommal és tanítványaimmal tett túra volt, amelyek közül egyikre Pósfai Györgyék is elkísértek. Végül az egyéb túrák közé sorolható a madarászokkal közös  vagy a tanösvényavató túra.
A blog alapvetően "fakereső", dendromán blognak indult. Ilyen szempontból az idei év nem hozott nagy eredményeket. Ebben az évben a (Mecseknádasdi Dendromán Találkozó 31 közös bükk találatát nem számolva) 30 listás fát találtam. Igazán nagy, emlékezetes fa ezek közt nemigen van.  Ezek közt 19 nyárfa van, 5 fűz, egy eper, két zöld juhar, egy tölgy, két szil. Négy fát Pósfai Györggyel közösen találtunk.
Öt füzet Krizák István mutatott, kettőt Szombathelyi Gergely ajánlott, kettőt Kovács Gábor és Csontos Péter a Gemenc Zrt.-től.
 Az általam talált legnagyobb idei fa a Báta határában lévő bödei nyárfa a maga 898cm-ével, de ez egy sok törzsű gnóm, nem igazán szép. A legszebb idei találatom talán a felsőnánai fűzfa volt. Összefoglalóan megállapítható az, hogy  blogom sokat vesztett az idei évben a dendromán jellegéből, és egy "természetkedvelő vegyes lappá" vált. A találati térkép frissítésével se vagyok naprakész.

A blogom olvasottsága nagyot nőtt. Tavaly arról számolhattam be, hogy dinamikus növekedéssel 2010 decemberére a nézettségem elérte a havi 1400 letöltést. Az idei évben márciusig tovább tartott az exponenciális jellegű növekedés, és hónap végére a havi 2800-at is elérte, majd stabilizálódott egy csaknem havi 2500-as nézettségi átlag körül. Így év végére az idei nézettségem meghaladja az évi 29.000-et, az összes nézettsége pedig 2010 júniusa óta a 35.000-et.
A legnézettebb oldalam a gemenci holtágakról szóló idei bejegyzésem, amit a -számomra némileg meglepő módon- a tavalyi "Gerjeni kastélypark" követ. Ezt a számomra legkevésbé érdekesnek tűnő " Tavaszi zsongás Szekszárd körül" követi. Nagyon jól teljesítettek a Gemenc történetéről szóló "tanulmányok", és általában minden Gemencről szóló írás.Ugyanakkor a Gemenc rejtett értékeit bemutató oldalak vegyes fogadtatásúak voltak. Például a  Zátony-tava környékét bemutató oldalak magas nézettséget értek el, míg pl. a Hátfői-erdő alig érdekelt valakit.
Sokan nézték meg általában a hazai családi kirándulásaink képeit is, de érdekes, hogy az osztrák kitérőnk a Schneebergre szinte senkit nem izgatott, az Alpok növényeiről készített fotóim egyenest negatív nézettségi rekordot produkáltak "A nap képe" rovattal egyetemben. Ezekben persze kevés az információ, nincs kereshető kulcsszó.
Ebből már látszik az is, hogy a látogatóim nagy része a Google keresőn keresztül érkezik blogomba, őket a régi fás honlapom irányából érkezők követik. Régi fás honlapomra olyan nagy nézettségű oldalak mutatnak, mint a dendromania.hu, Pósfai György honlapja, vagy Lukács Róbert blogja a totorohun.blogspot.com.  A harmadik legfőbb forrásai az idelátogatóknak - messze leszakadva ezektől-, az olyan blogok mit pl. a másik blogom,  a regmult.blogspot.com vagy Szombathelyi Gergely blogja, az shgemenc.blogspot.com valamint Ábrahám Béla blogja, az exitfoto.blogspot.com. Érdemes megjegyezni azt is, hogy igen kevesen kapcsolnak át ebből a blogomból a műemlékes blogomba. Igaz, nem is nagyon van miért, hiszen ott jóval ritkábbak a frissítések.  Műemlékes blogom látogatottsága egy év alatt nem érte el fás blogom egy havi átlagát sem.
Az idei évben 29.-én még egy rövid túrát tervezek a Mecsekbe, azon az útvonalon, ahol apámmal jártam. Prognosztizálható, hogy jövőre jóval kevesebb blogbejegyzés fog születni.
Minden kedves olvasómnak boldog új esztendőt kívánok!

2011. december 26., hétfő

Petőfi Sándor: A hegyek közt

Ott alant, alant, a mélyben,
A kék messzeség ködében,
Ott a város... csak ugy rémlik,
Mint a múlt, amelyet félig
Átadott immár a lélek
A felejtés éjjelének.
Kinn vagyok a természetben,
Fönn magasra nőtt hegyekben;
Magas e hely, itt pihen meg
Koronként a vándor felleg,
S ha itt volnék éjjelenként,
Csillagokkal beszélgetnék.
Lenn a völgyben, lenn a mélyben,
A kék messzeség ködében,
A város távol zajában
Hagytam gondod, hazám s házam!
Ott lenn hagytam minden gondot,
Mely szívem fölött borongott,
Melynek sötét árnyékában
Mint rideg kőszikla álltam.
Ne bántsatok, ne bántsatok,
Ha egy rövid napot lopok
A magam mulatságának,
Hisz eleget élek másnak!...
Minden lenn maradt, ami bánt,
Nem hoztam föl magammal mást,
Csak ami boldogságot ad,
Kedvesemet és lantomat.
Kedvesem, ki egy személyben
Asszony s gyermek, örömében
Jön és megyen, pillangót űz,
Virágot szed, koszorút fűz,
Majd eltűnik, majd előjön;
Ugy lebeg a hegytetőkön,
Mint egy álom tüneménye,
Mint e rengeteg tündére.
Én merengve, oh természet,
Örök szépségidre nézek,
S szemeimnek bámultában
Néma, de szent imádság van.
Mint felém repeső szivek,
Rezgenek a falevelek,
S ábrándos suttogásukban
Mennyi kedves, szép titok van!
Fáktól vagyok körülvéve,
S mint édes fia fejére
Áldó keze az atyának,
Ugy hajolnak rám az ágak.
Istenem, de boldog vagyok!
Majd, hogy sírva nem fakadok.

2011. december 20., kedd

2011. december 18., vasárnap

A Sáros-tó északi végénél

A hétközi nagy esők után a Gemenc kezdi visszanyerni régi formáját

A Sáros környékén sokszor jártam már. Néhány korábbi utam:Tavaly november
tavaly december


Utam legnagyobb fája ez a nyárfa volt, de ez is csak 500-as volt.

A tervem az volt, hogy a Sáros északi partjához megyek, ahol még nem
jártam. Műholdképek itt "ősfüzest" jeleztek. A Sáros partjáig leérnek
a telepített füzesek.

"Ősfüzek" és fiatal telepítések

Egy nagyon festői halott fűz

Füzes, alig 500-as a legnagyobb

Nomen est omen. Nem véletlen a Sáros név

Nádas

Amikor már azt hiszi az ember, hogy távol van minden emberi civilizációtól
és itt száz éve ember nem járt, feltűnik egy pecás vagy egy sörös doboz,
jobb esetben egy piros fazék.
Érdekes, hogy ez Dreher, korábban szinte kizárólag néhány hipermarket
olcsó tömegtermékének üres dobozait láttam csak.

Tervem az volt, hogy a Sárosba vezető fok mentén felmegyek az
Alsó-Telefonoshoz.
El is indultam a fok mentén, de az időhiány
és a magas víz visszafordított. A Telefonos név egy kicsit hibás
lehet, és valószínűleg a Cartographia térképe az oka, hogy így
emlegettem korábban. A Telefonos elnevezést ugyanis a Sió
másik oldalára használták a bogyiszlóiak, mert a töltés melletti
gátőrházak telefonvezetékkel voltak összekapcsolva. Valami
félreértés miatt kerülhetett át ez a név a Sió másik oldalára, ahol
persze nem volt semmi telefonvezeték.

Moha

2011. december 17., szombat

2011. december 12., hétfő

A Pap-foktól a Grébeci-Dunáig

A Pap-fok. A Gemenc egyik legrégibb, mai napig fennmaradt foka lehet.
Most csontszáraz

Szarvaskoponya

Ahonnét  a Pap-fok ered. Vizenyős rét a Kis-Holt-Duna végén

A rét szélén egy 561-as fűz

Jól mutató szil. Közelről és más szögből látható, hogy
néhány szorosan összenőtt törzsről van szó

A Grébec-Duna partján

A holtág  középtájékán jártam

Listás nyár a parton

605 cm-es törzskerület

2011. december 10., szombat

A kismórágyi kőbányák

Hazánk egyik legidősebb kőzetéből áll a Geresdi-dombság, más néven
Mórágyi-rög. Az eredeti őskőzet kb.1milliárd éves, de ez az őskőzet átalakult,
a karbon korban, kb.300 millió éve  nyerte el a mai igen összetett alakját.
A kőzetet több helyen bányászták. A legjelentősebb bányák Kismórágy határában
voltak, a vasút mentén.Itt egészen az 1970-es évekig termelték a
 kemény gránitot.Ma itt minden elhagyatottság, szürkeség, szemét.

A legnagyobb, az 1.számú  bánya a mórágyi vasútállomás mögött volt.
Itt fatolvajok jártak előttem.

A vasútállomás melletti hársfasor még megvan. A vonat is jár még erre, de
a mórágyi állomáson már egyik se áll meg. Az állomásépületbe egy idős
 asszony költözött be.

Régi híd és támfalmaradványok a mórágyra vezető földút mentén

A vasúttól távolabb lévő völgy mentén álló bánya udvarát ellepte a talajvíz

A 2.számú bánya.

A 3. számú bánya. Jól látható, hogy a kőzet jellege egy bányán belül is
változatosságot mutat, egy hosszú fényes tellértől jobbra a kőzet
határozottan más tónusú.