2010. december 22., szerda

A Sáros alja erdőben

Szekszárdot elhagyva. A fényképen természetesen semmi színbeli
manipuláció nincs.

A híres keselyűsí fekete nyár fasor első tagja.

Mire kiértem Keselyűsbe a fantasztikus fények szinte semmivé lettek.
A Holt-Sión még vastag a jégpáncél.

A múltkor felkeresett Sárost elhagyva a szomszédos erdőségbe mentem
az Alföldi Kéktúra vonalán haladva, ki-ki térve a biztatónak tűnő tópartok
felé. Annak elképzeléséhez nem kell túl sok fantázia, hogy az idei évben egy
7m-es Sió szintet és erősen olvadó havat figyelembe véve, milyen
vízrajzi viszonyok fogadtak.El is neveztem a Gemencet
az "Erdők Velencéjének."

Szinte nem volt olyan gemenci utam az idén, hogy ne láttam volna szép
 szarvasokat, disznókat. 

A Sáros alja erdő általam bejárt része főként keményfás jellegű volt.

Hazafelé a Sáros partjára is lenéztem. 

Hazafelé még maradt annyi időm, hogy a keselyűsí nyárfa fasor legnagyobb
fáját újra megmérjem. Így télen feltárulkozik a fa teljes szépségében.  

A fa nehezen mérhető, különösen az idén, amikor a mellette lévő árokban
 magasan áll a víz. Három mérés közül a 905 cm volt a legkisebb. A
 Pósfai- listát átnézve tulajdonképpen ez bizonyul a legnagyobb igazán
egytörzsű nyárfának.