2010. július 29., csütörtök

Takanyó és a Hidas-völgy

A Keleti-Mecsek két szép völgyét jártuk végig. Az elején jöjjön egy kis mammogás. A mammogás tárgya a turistautak állapota. Az Országos Kéktúra is gyakran -lényegileg minden réten- elvész nyakig érő dzsumbujban, nem is beszélve a többi útról. Persze nyilván minden csalán meg kullancs. Íme egy jellemző kép:
Most, két év után, hogy rutinosabb túrázó lettem, már nem is mammognék ilyenen. Éltessük inkább a természetes növénytársulást!

Nézzünk most szebb képeket:

Fények játéka a Takanyó-völgyben

A Hidas-völgyben több szép bükk áll, de nem találtam listásat köztük

Nagy zivatart kaptunk a nyakunkba, felkavarta a kis patak vizét

A hátsó volt a legnagyobb megmért bükk, de ez is csak 390 cm körüli

Bükk támpillérrel
A Csurgó egy 4-5m magas mésztufalépcsős kis vízesés, ahol az egyik kis mellékér vize permetez alá a Hidas-völgybe. Állítólag mesterséges eredetű, egy itt táborozó cserészcsapat vezette errefelé egy patakocska vizét

A Csurgó panorámaképe

Zsurlók a Csurgónál


Bagatell a Takanyó-völgyből



2010. július 21., szerda

Hátfő környékén a Gemencben

Hátfő egy kis puszta a Gemenc északi végén, a Sió mentén. A 19.század legvégén mindössze két ember lakta a Kalocsai Érsekség fajszi plébániájához tartozó kis települést. Ma van itt néhány újabban épített sorház- gondolom talán vízügyesek építhették egykoron-, és itt van a Zöldfa Vendégfogadó, ami a még mindig csak nyögvenyelősen alakulgató siói vízitúrázásnak lenne egy bázisa. Hátfő ma mindenekelőtt arról híres, hogy itt található a Sió árvízkapuja, a maga hatalmas zsilipjeivel. Hátfő mellett van egy kopolya, vagy kobolya is. A kobolya a sárközi névhasználatban az olyan tavat jelenti, amit a gáton átbukó víz áramlása váj ki. A Hátfői-kobolya hatalmas területű, szép gemenci tóvá duzzadt.

Gólya a Sió töltésről

Szürke gém az árvízkapunál

A Sió hátfőnél

A Hátfői-kobolya

2010. július 18., vasárnap

Az alföldi pusztákon

Pósfai György szakszerű kalauzolása mellett egy számomra eddig teljesen ismeretlen világ részleteit ismerhettem meg a hétvégén. A Kőrös-Maros Nemzeti Park részének számító Kardoskúti Fehér-tó környékét és a Kopáncsi pusztát kerestük fel. Ezt követően Mezőhegyes és a deszki tölgy érintésével tértünk vissza Szegedre. Egyszerű kis Fujifilm FinePix S1500 típusú fényképezőgépem nem a madarászok álma -finoman szólva-, de azért az ember próbálkozik.

A Kardoskúti-fehér-tó környéke

Ezen az erősen nagyított képen ritka esemény látható: A nyarat is nálunk töltő darvak.

A tó környéke panorámaképen

Nagy kócsag

Jellegzetes

Őz gidájával

Leveli


A Kopáncsi-rét panorámaképe

Szürke marhák

Alattunk repülnek a gólyák a geodézia toronyból nézve

A mezőhegyesi csodálatos platán. A nagy jégverésben minden levele letört, most frissen kihajtott levélkéivel úgy néz ki, mintha április lenne

Szép parkok vannak Mezőhegyesen

Az országos rekorder zöld juhar hüvösében két autó is elfér. A fára nem rég talált rá György

Itt zöld juharokat még díszfának ültették 200 éve

Mezőhegyesen éppen egy öreg autó találkozó volt. A legendás T modell.

Szalakóta

Az óföldeáki középkori templom

A deszki tölgy

2010. július 8., csütörtök

A Duna másik oldalán

A Duna bajai oldalán is aszfaltozott kerékpárút húzódik a Szt. László-hídtól Bajáig. Nem olyan szép mint a Duna másik oldalán Keselyüstől Pörbölyig tartó, nem is olyan nyugodt. (Hiába van kint a tiltó tábla, sajnos itt nincs sorompó az út elején.) Az igazi gemenci oldallal ellentétben itt a töltés egy maximum néhány száz méteres galériaerdőt szegélyez. Nincs igazi nagy erdőség errefelé. Néhány nagy nyár vagy fűz biztos akad, de a szúnyoginvázió miatt a folyóparti felfedezőútjaimat minimálisra vettem. Látnivaló azért akadt enélkül is.

A Vajas-torok zsilip. Korábban már jártom itt.

A legmeglepőbb ház, amit valaha láttam. A millennium évében 6 tölgyfát ültettek az érsekcsanádi Duna-parton, az 1888-ban épített gátőrház mellett. A hat tölgyből négy ma is megvan. 1980-ban a gátőrházat átépítették árvízvédelmi központtá. A bővítés során az egyik megmaradt tölgyet -dicséretes módon- nem vágták ki, hanem körbeépítették.

Az érsekcsanádi szivattyútelep 1896-ban emelt épülete.

A Vajas-fok vize a Duna felé tart.

A Békavári Kék-tó Baja közvetlen közelében. Lényegében kavics, vagy homokbánya gödrei töltődtek fel itt vízzel. Ma horgászvizeknek használják.

A bajai Türr István-híd

A Herceggödör nevű kis tó az érsekcsanádi Duna-part közelében

A Vajas-fok vize Érsekcsanád közelében

A Gemenc Zrt. kompja a Veránkai-sziget felé tart

Szt. Anna és Mária a Sükösd melletti Szt. Anna kápolnánál

A Szt. Anna-kápolna 1747-ből. Amikor épült nagy erdőségek voltak itt. Most hatalmas búza- és kukoricaföldek közt áll Sükösd határában.

Útközben többször kereszteztem a Duna-völgyi-főcsatornát

2010. július 3., szombat

Cserenc

Cserenc (vagy régiesebb írással Serenc) a Bátaszék központú Theresianum Egyetemi Alap egy majorsága volt Decs és a Gemenc közt. Ez a terület az 1870-es években elkezdett ármentesítések után kezdett felértékelődni, és sorra jöttek létre itt a régi sárközi szállások helyén az uradalmi központok. Ezek közül ma lényegében már csak Cserenc van meg, persze ez sem úgy, mint 50 évvel ezelőtt, amikor még sok lakója, sőt iskolája is volt. Ma itt a Decsi Vadásztársaság központja található. A kastélyban- ahogy az uradalmi központ szerény kúriáját nevezik- egy meglepően látványos kiállítás mutatja be a Sárköz élővilágát vadásztrófeák és az intenzív mezőgazdasági tevékenység következtében elpusztult állatok kitömött tetemeinek segítségével. Sajnos gazdag ez a lista is, még réti sast is láthatunk.A "kastély" mellett vadaspark is van szarvasokkal, őzzel, vaddisznóval, ami az itt tartott állatok számát és szépségét tekintve sokkal jelentősebb, mint a pörbölyi. Végül szólni kell a "kastély" parkjáról is, ahol több szép fa is található. Cserenc kulturált, gondozott hely, látszik, hogy igazi gazdái vannak, akik szívügyüknek tekintik ezt az egészet.
Aki ide szeretne látogatni, az tekintse meg ezt az adatlapot.

Szép fekete dió a parkban

Nyárfa csónakkal, abszolút Gemencre jellemző kép

Ezt a kőrist kissé meg kellett csonkítani, kissé rossz helyre nőtt

A vadászház bemutatóterme

Az idei szaporulat

Hűsölő tehenek

A bikák kevésbé félénkek.

Mint kísérőm elmesélte, a decsi vadásztársaság szarvast nem nagyon ejt el. Fő profilja a disznó és az őz. A szarvasok a legutóbbi időkig csak átmeneti vendégek voltak, akiket a gemenci bőgés csalogatott ide Szálka környékéről. Az autópálya építés azonban ideterelt néhányat, akiket a Gemenc és az autópálya kerítése ezen a túlnyomórészt mezőgazdasági vidéken tart fogva.