2010. április 26., hétfő

Ismét Marica-foknál

Ma reggel Pósfai Györggyel és egy biológus kollégájával végiglátogattuk a Marica-fok három listás nyárfáját, amelyeket György hitelesített.
György hitelesíti a Marica-fok vége felé álló nyárfát

A csaknem 10m-es óriás előtt György egy invazív zöld juhart rendszabályoz


A Marica-fok

A Marica-fok harmadik listás nyárfája ez a hármas törzsű

2010. április 25., vasárnap

A Dunaszentgyögyi-láperdő

A Dunaszentgyörgyi-láperdő természetvédelmi oltalom alá helyezését 2007 óta tervezi a Duna-Dráva Nemzeti Park. Az ezzel kapcsolatos előterjesztés, amelyből sok mindent megtudunk erről a területről,  itt olvasható. Paksról hazafelé tartva egy rövid sétát tettem a területen, amelyik nagyon tetszett, A csatorna-szerű Csámpa-patak mentén gyalogoltam végig, majd kitértem egy csodálatos füzes legelőhöz. Egyetlen szívfájdalmam az volt, hogy igaz nagy fát nem találtam, 5m-es volt csak a legnagyobb fűz, ami utamba akadt.

A terület legjobban talán panorámaképeken mutat



Itt láttam a legtöbb és a legszebb tőzikéket


Réti ecsetpázsit

Ernyős sárma vagy más néven ernyős madártej
A terület nem messze fekszik az atomerőműtől

A területet átszelő Csámpa-patak (vagy inkább csatorna) nagyon tiszta vizű.

Lassan virágzik a nadálytő is

2010. április 18., vasárnap

Zomba környékén

Hajnali párák

Zomba a dendrománoknak elsősorban feketedió fájáról ismert. Tavaly a faluban már körülnéztem, erről a régi honlapomon van egy kis összeállítás. Ma kora reggel Zomba környékének egyéb látnivalóit jártam végig. Elsőként egy hosszú, csaknem egy fél kilométeres fasort kerestem fel, ami egykor Csurgópusztára vezetett. Csurgópusztán tavaly jártam már, az elpusztult uradalom hangulata azóta kísért. A Google Maps szerint ez a fasor az egykori uradalomhoz vezet. Arra gondoltam, hogy most ebből az irányból közelítem meg. A fasor végét azonban nem kis megdöbbenésemre egy kerítés zárta le, amin ugyan nem okozott volna gondot átlendülni, de mégiscsak tisztelem más magántulajdonát, úgyhogy visszafordultam. A fasor csak árnyéka lehet régebbi önmagának, a fák nagy részét kivágták. Néhány feketedió és vadgesztenye maradt mutatóba.Ezt követően az egykori Dőry-uradalomhoz tartozó Andor-majort és Paradicsompusztát néztem meg, a kastélyok körüli parkokban szép fákat keresve. Andormajor névadója, Dőry Andor a 19.sz végén- 20.sz. legelején élt. Kis kúriája a parkkal is ekkor épülhetett. Következésképpen a fák nem túl idősek, nem is túl látványosak. Még leginkább egy-két óriástuja érdemes említésre. Sokkal nagyobb reményt fűztem a paradicsompusztai kastélyparkhoz. Paradicsompusztáról már a 18.századból vannak feljegyzések: Tudjuk, hogy a Dőry család egyik nagy formátumú tagja, Dőry Ádám alapította. Ennek ellenére a park nem mutatott különösebb értéket felszínes vizsgálódásomra. A 19.sz. végi átalakítás nyomait mutató kastély ma a gyermekotthon kollégiuma.Végeztül a paradicsompusztai tőzegtavak környékén tettem egy kisebb túrát. A tavak egykoron a tőzegbányászat eredményeként jöttek létre. Helyi védelem alatt is álltak. Ma a bonyhádi horgászegyesület kezelésében vannak.
A csurgópusztai fasor

Andormajor

Paradicsompuszta

A park egyik szép fája ez a platán

Hogy a Dőryeket valami különleges viszony fűzte a feketediókhoz, azt ez a fa is mutatja, ami ugyan messze elmarad a zombaitól mértben, de ennek ellenére ez is tekintélyes, szép példány.

A paradicsompusztai tőzegtavak panorámaképe

Pókhálók







Réti madárhúr

Bürökgémorr

Bárányfok

Bárányfokra gyakran kilátogatok, ha nincs sok időm, és egy kis gemenci levegőt akarok szívni. Így tettem ezt ma délután is. Azt hittem tömeg lesz a kellemes szombat délutáni időben, de nem, a tanösvényen és környékén senkivel nem találkoztam.

A tavaszi tőzike itt is szép számban fellelhető

Tömeges volt a hagymaszagú kányazsombor is

Már régóta nem jár a kisvasút Bárányfok felé

Vizes fokok a Sáros-tó felé

Egy panorámakép a bárányfoki Holt-Sióról (600x2470 képpont)

2010. április 17., szombat

A Szt.Orbán kápolna tölgyei

Bátaszék egy jeles műemléke a szőlőhegyen álló Szt. Orbán kápolna. Két szép tölgy áll mellette. Ma gyorsan kiugrottam ide, megmérni a listagyanús nagyobbikat, de az "csak" 487 cm-es volt.  A kápolna 1754-ben épült, a tölgyek ültetésének idejéről nem tudok adatot.

A kápolna elé 1880-ban állítottak egy keresztet



A Szt.Orbán kápolna mellől szép kilátás nyílik Bátaszékre és a környékre.

Kis "történeti adalék" , hogy az egyik leginkább elhíresült képet a fáról a bátaszéki önkormányzat innen lopta az Ökotárshoz eljuttatott pályázatukhoz. 

2010. április 10., szombat

A Bátai-Holt-Dunánál

Ma kora reggel Báta környékén tettem kerékpáros körutat. A gemenci tájegység déli végén lévő Báta a középkorban igen jeles településnek számított.  Révjén át szállították az erdélyi sót a Dunántúlra, a Sárvíz torkolatánál pedig a Duna egyik legjelentősebb kikötője volt. A 18.században is még mezővárosi rangot kivívó település sokat küzdött az árvizekkel. Nem véletlenül indultak meg itt már 1820-ban a szabályozási munkák, amik 1872-ban zárultak le. Ennek lett az eredménye az, hogy a Báta mintegy 2km-re került a Dunától, és a korábban egészen eddig elérő Sárvíz már Szekszárd előtt a Sióba lett vezetve. A Sárvíz  helyén a  Szekszárd-Bátai-főcsatorna került kialakításra, aminek fő feladata a Sárköz belvízmentesítése, kiszárítása volt. A folyó szabályozásoknak azonban nem csak nyertese, hanem vesztese is lett Báta. Hiába építettek 1913-ban a Nagy-Szigeten keresztül kikövezett utat a Duna parti kompkikötőig, a révje ekkor már nem bírt versenyezni az időközben elkészült bajai Duna híddal. Ma már nincs itt kompközlekedés, a kikövezett út is a sáros földes utak színvonalára süllyedt. Vasútvonalat is csak a vas és acél országa idején kapott volna, egy Bátaszékről a mohácsi vasműig tartó szárnyvonal formájában, de ebből is csak torzók maradtak fenn.  Báta sorvadásnak indult.
A múlt hatása ma is érződik a településen. Egyrészt, nem ismerek még egy olyan Tolna megyei települést, amely ennyire meghatározó életet élne a vizekkel még ma is. A kertek végében még sok helyütt  ott a csónak, amivel leevezhetnek a csatornán a Holt-Dunáig, onnan pedig tovább akár a Nagy-Dunáig is. Másrészt a polgári ízlést tükröző nagy múltú épületek idézik fel a dicsőbb múltat. A település fekvése is egyedülálló itt Tolnában, meredek, és időnként gondot okozó löszfalak szakadnak le a falura, amelyik így szűk utcákkal kénytelen elférni a Holt-Duna mentén. Nem sok időm maradt a szétnézésre, de ide érdemes visszatérni mindenképpen.
 
Báta környéke a világűrből

 
Bátai utamat nem annyira az évekkel ezelőtt már megtekintett nevezetességek felkeresésére szántam, hanem inkább kevés időmben a Duna parti ligeterdőkben néztem szét, de itt nagy fára nem akadtam. Végigtekertem az 1913-ban kikövezett, mára igen ramattyá vált  úton  a Jambli-tó felé. A tó partján készült a fenti panorámaképem.
 Meredek löszpart tetején a bátai kálvária

A Szekszárd-Bátai főcsatorna és A Holt-Duna találkozása


A sok víz és híd szinte megkövetelte Nepomuki Szt. János szobrát az egykori mezővárosban


 A Szent Vér templom a  középkori apátság helyén épült fel. A Szt.László által alapított bencés apátság a  Szent Vér ereklyéje révén a középkori Magyarország egyik legjelentősebb zarándokhelye volt.


Báta értékes ipari műemléke az 1896-ban épült szivattyúház a fagázas szivattyúkkal
A Kenderáztató


Fekete gólya a töltésen


 Hattyúk a Holt-Dunán


A Holt-Duna 


Egy furcsa öttörzsű, csaknem 8 méteres öreg nyár. Nem sok élet lehet benne.


A tavaszi erdők dísze, a tőzike tömegesen tenyészik erre


Egy hármas törzsű nyár, 662 cm


Kb. 150 cm-en ágazik el. (46 10'17"; 18 48'30")


Egy újabb listás nyárfa, 653 cm-rel


Kettős, csomoros törzs (46 10'17"; 18 48'30")

A másik uralkodó virág a réti kakukktorma 

Széles, kissé romos fűz , 724 cm-es kerülettel

A fűz mögött egy újabb méretes nyár áll.

Fiatalabb sarjak viszik tovább az életet a vén fehér fűzben
(46 10' 15"; 18 48' 25")

Egy fiatalabb fűz a Holt-Duna partján