2010. december 30., csütörtök

Év végi statisztikák

Az idei évben (ezzel együtt) 99 blogbejegyzést tettem, ami 96 túrához, sétához, kiránduláshoz kapcsolódott. A kirándulásaim nagy része a Gemencbe vezetett. A Gemenc az az erdő, ami közel van és grandiózusságával lenyűgöz. A Gemencbe tettünk az idén három nagy gyalogtúrát és egy kenutúrát Pósfai Györggyel. A Gemenc révén kerültem kapcsolatba Nebojszki László bajai helytörténésszel és ShG blogerrel is, akivel azóta is állandónak tekinthető szakmai kapcsolatban vagyok. Az év vége felé vettem fel a kapcsolatot a Magyar Madártani Egyesület szekszárdi szervezetével és a helyi természetfotósokkal is.
Bejegyzéseim nagy része rövidebb túrához kapcsolódott. Kialakítottam a hétvégi "röpkirándulások" stílusát: Hajnalban kelek, pirkadatra az erdőhöz érek, fél tízre már ismét otthon vagyok. Sajnos ezzel a módszerrel a felfedezhető új terepek távolsága behatárolt, lassan ki is merítem az ebben rejlő lehetőségeket.
Az idei évben a Pósfai-féle falistán 25 fa felkerülésénél működtem közre. Kétségtelenül a Mórocz Attila természetvédelmi őrtől kapott információ alapján megmért Marica-foki nyárfa volt a csúcspont. További 25 olyan fám van (néhány még tavalyról) ami még hitesítésre vár.
A blogszolgáltatóm július 1-től részles statisztika elérését teszi lehetővé. Azóta eddig 6839-en látogatták meg a blogomat. A tendencia növekvő, most decemberben már több, mint 1400-an nézték meg.
Minden kedves blogolvasómnak kívánok boldog új évet!

2010. december 29., szerda

Kőkeresztek Mecseknádasd körül

Az idei karácsonyi túránk a tavalyi mintájára szerveződött. Schraub István,
egykori nádasdi tanár, nyugdíjas éveit arra szánta, hogy faluja hátárában
megörökítse az összes dűlő névét, kereszt helyét. Unokabátyámmal
elhatároztuk, hogy Nádasd határában megkeressük ezeket a kereszteket.
Utunkra elkísért minket 75 éves nagybácsim, aki Schraub
tanár úrhoz hasonlóan, a környék nagy ismerője.
Indulásnak a Trieb pincesorának végén álló 1869-es Gradwohl-keresztet
kerestük fel először.

A Trieb után a Poste-ba mentünk. A Postenak ( Puszta) nevezték azt a völgyet,
ahol a legtöbb nádasdinak a szőlője, kertje, gyümölcsöse, gesztenyése volt.
Szüleim és nagybácsim generációja nosztalgikus élmények sokaságával
kötődik ehhez a vidékhez, amely emlékeikben szinte paradicsomi szépségű.
Egy keresztet kerestünk itt is, én pedig különösen gesztenyéseire voltam
kíváncsi. Mindenben csalódnunk kellett. Egy gesztenyést találtunk
ugyan, de igazán nagy fák nem voltak benne.

A Poste gondozott szőlőiből, kertjeiből, présházaiból, keresztjéből semmi
nem látható ma már. Az 1950-es évek téesz tagosításai óta csak senyved
ez a vidék. Járatlan bozótosban, hatalmas elkerített erdőtelepítések
kerítései mentén araszolgattunk lassan előre. 

A Poste panorámaképe

A Pauschehannes-kereszt a Posteheh-en.(Puszatetőn)
Csak a talapzata eredeti, a kereszt újabb kori modern kiegészítés.

A középkori Szent István kápolna a Posteheh-ről.

A Mecsek panorámaképe a Pusztatetőről

A Pusztatetőről löszmélyutakon ereszkedhetünk le a faluba. Amit Szekszárdon
szurdiknak neveznek, annak itteni német neve hol. 

A Mecsek utcában áll az egyik legrégibb fennmaradt kereszt, amit nemrégiben
szépen felújítottak.

A nádasdi kőfaragók a 18.század  óta meghatározó szerepet töltöttek
be a Dél-Dunántúlon. Baranya, Somogy és Tolna falvaiba készítettek
kereszteket, sírköveket.  Művészetükre egy igen korai, szép példa a felső
temetőben álló Hauk-kereszt, Szt. János és Mária szobrával, 1827-ből

Nehéz úton, a Templom-hegy oldalán átvágva közelítettük meg
 az egykor Nádasdhoz tartozó Jagercsárádát. A ma üdülőfalu
benyomását nyújtó kis település központjában áll a Gradwohl-kereszt.
A talapzata még eredeti, 1882-ből származó.

A Szt. István kápolna a Hauckerot hegyről. Ezen a vidéken is több kereszt
 állt régen, de egyet sem találtunk már meg.

A Kirchberg (Templom-hegy,471m) panorámaképe

A sűrű bozótosban csak az eperfák alapján sikerült beazonosítani az
egykori zsidó temető helyét. A kisméretű temető határait ezek az eperfák tűzték
ki. A temetőből más nem maradt fenn, a síkövek már réges-rég eltűntek.

A Szent György plébániatemplom a Schlossberg nyergéből.
 16,5 km után visszatértünk a faluba. Összességében megállapíthattuk, hogy
a falu távolabbi határában álló keresztekből egy sincs már meg.
De nem csak a keresztek tűntek el. Nincs már nyoma a falut távolabbról szegélyező
gondozott szőlőtábláknak, kerteknek, földeknek sem. Egy régi világ végleg
letűnt Nádasd határában is. 

2010. december 27., hétfő

Bárány-fok és a Borrév-dülő

Ma reggel kiugrottam Bárányfokra. Eldugottabb  területeken gyalogoltam végig.
Szemerkélő hó, erős fagy, szokatlanul nagy téli vízállás.

A Bárány-fok. Tulajdonképpen elég zavaros a névadás eredete, mert ezt a
fokot a 19.sz.-i térképek még Szilágyi-foknak nevezik, de ma mindenki
Bárány-foknak nevezi. Az is tény, hogy Szekszárd határában már a
18.századi iratok is két Bárány-fokot is említenek, de hogy mi a két fok
viszonya, azt nem tudom. /Megjegyzés: ezt később sikerült tisztáznom./

Lassan újra beáll a jég a fok  sötét vizén

Furcsa mintázatokat rajzolt a fagy és a hó

Ahol a Bárány-fok vize az egykori Dunába csatlakozott

A Borrév-fok. Az egykori Duna mederrel párhuzamosan futó fok volt.


A Borrév-dűlő túlnyomó részt telepített erdei közt gyönyörű természetes
jellegű füzeseket is találhatunk. Egy ilyent mutat ez a panorámakép is.

2010. december 23., csütörtök

A téli Mecsek

A téli Mecsek képével kívánok boldog karácsonyt minden blogolvasómnak!

2010. december 22., szerda

A Sáros alja erdőben

Szekszárdot elhagyva. A fényképen természetesen semmi színbeli
manipuláció nincs.

A híres keselyűsí fekete nyár fasor első tagja.

Mire kiértem Keselyűsbe a fantasztikus fények szinte semmivé lettek.
A Holt-Sión még vastag a jégpáncél.

A múltkor felkeresett Sárost elhagyva a szomszédos erdőségbe mentem
az Alföldi Kéktúra vonalán haladva, ki-ki térve a biztatónak tűnő tópartok
felé. Annak elképzeléséhez nem kell túl sok fantázia, hogy az idei évben egy
7m-es Sió szintet és erősen olvadó havat figyelembe véve, milyen
vízrajzi viszonyok fogadtak.El is neveztem a Gemencet
az "Erdők Velencéjének."

Szinte nem volt olyan gemenci utam az idén, hogy ne láttam volna szép
 szarvasokat, disznókat. 

A Sáros alja erdő általam bejárt része főként keményfás jellegű volt.

Hazafelé a Sáros partjára is lenéztem. 

Hazafelé még maradt annyi időm, hogy a keselyűsí nyárfa fasor legnagyobb
fáját újra megmérjem. Így télen feltárulkozik a fa teljes szépségében.  

A fa nehezen mérhető, különösen az idén, amikor a mellette lévő árokban
 magasan áll a víz. Három mérés közül a 905 cm volt a legkisebb. A
 Pósfai- listát átnézve tulajdonképpen ez bizonyul a legnagyobb igazán
egytörzsű nyárfának. 

2010. december 19., vasárnap

Emlék az Alpokból

 2007 nyarán a CERN vendégei voltunk. Genfből hazafelé tartva csoportunk
 útba ejtette Chamonix-t. Itt felvonóval felmentünk az Aiguille de Midi
csúcsára(3842m). 2317m-en áll meg először a felvonó. Már innen is fantasztikus a
a látvány.

A Bosson gleccser szinte rászakad a kisvárosra

A gleccser közelebbről

A gleccser a csúcsról


A Grandes Jorasses (4208m) csoport. Van aki heroikusabb módon jut fel a
a csúcsra.

A Piton Sud nevű szikla a Geant gleccserrel

A nagy szenzáció: A Mont Blanc (4810m)

Európa egyik legnagyobb gleccsere a Mer de Glace

A gleccser fala. Ez a gleccser is fogyatkozik az utóbbi évszázadokban.

A gleccser barlangjában

2010. december 18., szombat

Szakadó hóban a "ház körül"

Nem sok racionális érv szólt ma szokásos reggeli túrám mellett.
Szakadó hóban, a távoli "kalandoktól " elrettenve gyalogosan indultam
el a Tót-völgyön keresztül a Szekszárdi-dombság szerény erdeje felé

A Gurovica-hegy vadföldjén

Egy hárs alatt megpihenve

A Szekszárdi-dombság erdőgazdálkodás alá eső erdeiben a
Gemenccel ellentétben semmi grandiózusság sincs.

Tömeges a szúrós csodabogyó

2010. december 12., vasárnap

Ismét az Alsó-Gemenci erdőben

Időzítési probléma. A Gemencbe is beköszöntött a tél, de nem volt kemény
fagy, így kijutott a sárdagasztásból is.

Az Alsó-Gemenci erdőt két nagy nyiladék szeli át. A Forgó-nyiladék és a
Hosszúvölgyi-nyiladék. Októberben ez utóbbin indultam el. Ma a Forgó-
nyiladékot választottam, de egy rét ismét a Hosszúvölgyi-
nyiladék felé csábított.

Az idén minden alacsonyabban fekvő részen hatalmas belvizes tavak alakultak
ki. Az útvonalamat a belvizek közti szárazulatok határozták meg.

A két nyiladék közti  egy szép keményfás erdőre akadtam,
ahol még 4m körüli tölgyek is álltak

Egy másik tekintélyes példány

Megdölve

Végül megint zsákutcába kerültem. Kiértem ahhoz a "tóhoz", ami már októberben
megakasztott, csak most  másik irányból közelítettem meg. A "tó" partján egy
kis "szigeten"egy kerítés mögött egy biztosan listás méretű hagyásfát, egy
hatalmas füzet pillantottam meg. Megközelíteni nem tudtam, ahonnan
a kép készült, már csaknem csizmaszárig ért a víz.