2018. május 18., péntek

Talán a valaha készült legunalmasabb bejegyzésem


Sötét-völgy, salamonpecsét.

Ez az ócska kép jól mutatja idei kosborszezonom színvonalát. A bíboros kosborok már csak száraz kórók, sarkvirág sehol, gérbics sehol. (Ez azt jelenti, hogy a régebbi, általam ismert helyeken.)  Egy nyamvadt tő kardos madársisak, pocsék felvételen.

Erdő.

Rét.

Gondoltam, tán a Gemenc. Gyors séta a Dög-tóhoz: Dögunalom, de legalább egy dög lenne valahol, de még az se. Egy jajveszékelő hattyú  a tavon. Nem gondoltam volna, hogy a sárosi szürke gémek még az aranykor szimbólumai lesznek. 

Dög-tó, nagy totál.

Toll 1.

Talán elküldöm majd Farkas Sanyinak meghatározásra.


Derék 300-as tölgyből van több is a hátfői erdőben.

Egy egerészölyv több tollát is elhagyta.

Vagy több egerészölyv egy-egy tollát.

Ismétlés a tudás anyja, és az unalom apja. Ez a bejegyzés most patriarchális jellegű.

Gomba.

Még tudom fokozni: gaz.

Izgalmas utam után kiérek a Hátfői-kobolyához. A felhők szépek, a tó egyébként méla unalom, (jaj, majdnem azt írta megint, hogy dögunalom) távolban alig fotózhatóan vágyaim netovábbjai, a szürke gémek.

Féregrágta.
Szöszök a szélben.

2018. május 9., szerda

Bóklászás a környéken

Egy új, már régen kiszemelt helyre is elvetődtem a napokban: felhagyott homokbánya Hidas és Mecseknádasd közt.
 
Kiugrottam Keselyűsbe is. A kosborok nagyja már elnyílt a nyarat idéző kánikulában.

Szintest nélküli vitézkosbor.

Az idén néhányat a legelésző tehenek tapostak el.

Gyeprészlet.

Sárga nőszirom Keselyűsben.

Ez már a homokbányától van. Kilátás a Templom-hegyre.

Ide elsősorban azért néztem be, mert olyan biztató volt a gyep, meg esetleg arra gondoltam, lehet itt egy gyurgyalagtelep. De semmi ilyen érdekesség nem volt. Leginkább még ez az alacsonyan szétágazó nagy gyertyán volt érdemleges az ember figyelmére.

Régen, kb. 45-50 éve errefelé volt nagyapámnak szőlője. Ezt a vidéket Rácekipfl-nek nevezték, hivatalos elnevezés ma Rác-hegy.

Ugrás a Gemencbe. Tavaly a tölgy magfák jelölést kaptak. Nem minden magfa jelentős dendromán szempontból. Például a G56-os csak egy gyenge 300-as lehet.

Betértünk a Kutyás-tölgy felé.

Tavaly a felírat eltűnt, Szombathelyi Gergelytől viszont megtudtam, hogy Fodermayer Vilmos erdészetvezető mentette meg a leesett táblát, ami helyett új kihelyezését is tervezik. Íme, az új tábla. Itt lehet megnézni a régit. Egy kicsit alacsonyabb helyre, de jól olvashatóan került ki. A tölgy tövében vadászkutyákat temettek el. Wartho, Walko és Waldi – három hannoveri véreb – ott pihen az öreg évszázados tölgy gyökerei alatt. Ma már csak Wartho emléktáblája van meg. Beöthy Zsigmond kutyái voltak.Beöthy Zsigmonnak az 1930-as évektől voltak vadászbérleményei a vidéken. A keselyűsi csárda előtti keresztet is ő állíttatta. 

A keselyűsi út és a M6-os közti belvizes tavacskán továbbra is a sziki tavak madarai tanyáznak: Gólyatöcsök és gulipánok.
Kicsit arrébb barátréce úszkál.

2018. május 1., kedd

Ágneslaki dendromán találkozó: 5. Prológ és epilóg

Odafelé kitérőt tettünk Somogyvárra.

A szépen gondozott apátsági romok egy impozáns kilátót is kaptak, ahonnan  nem csak a rommezőre nyílik szép kilátás.

A legszebb látvány kétségtelenül a Balaton felé van.

A Szent László Nemzeti Emlékhely kialakításakor óriási (főként Eu-s)  pénzek jutottak arra is, hogy a romoktól relatíve messzire elhelyezett  látogatóközponttól végig kiépített útvonal kanyarogjon egy átlagos hazai erdőn keresztül fel a Kupa-hegyre.

A niklai Berzsenyi-kúria már zárva volt.

Hazafelé megálltunk a szőkedencsi hársnál is. Rossz híreket hallottam felőle, de szerencsére még mindig életerős.Az egykori szabályos koronája azonban már megtört. Érdemes 2009-es sorozatomat megnézni a fáról.

Támasztékokat kapott, egy régi templom falait is feltárták körülötte.

A környéken van még ígéretes korona. Széll Győző körbe is nézett itt, de nem talált semmi érdemlegest. Győzővel természetesen a fánál szaladtunk össze.

A kisebb törzs nagy odva.

A nagyobb törzs még mindig nagyon impozáns. Sokkal több sarj nő a lábánál, mint 2009-ben.

A nagyobb törzsnek is van két odva.

A nagyobb odvában friss hajtás.

Sokkal kevesebb kereszt áll a temetőben,mint 2009-ben.

A két törzs egy-egy odúval.

Balatoni hattyúk.

Ágneslekai dendromán találkozó: 4. Zala déli részén

"Zarándoklat" a Becsehely és Borsfa közt álló nagy tölgyhöz.

Csaknem szabályos gömbkorona, jóval 600 cm feletti törzzsel.

A társa egy vadkörte.

Kilátás a hosszúra nyúlt ágai alól.

A szomszédságában egy másik,kisebb, rosszabb állapotban lévő. 

Szomszédos domboldal.

Szép vidék.

Az utolsó csoportkép. Én még fészkelődök,  nem értem időben vissza.

Záróprogramunk a Nagybakónak környéki gesztenyés volt a szurdokvölggyel. Egy  roncs.

Az egykori gesztenyést felveri az akác.

Még élő ágai is vannak ennek a listás fának. Összességében szomorú látnivalók lettek a hazai szelídgesztenyések.

Rét.

Néhány napos vízisikló.

Ha tarol a kéregrák.

Leereszkedés a szurdokba.

Fiatalos attrakció, szelídebb forma.

Fiatalos attrakció, vadabb forma. 

Ugyanaz attrakció nélkül.

Szelídgesztenye a völgy alján.

Kultúrtáj.